Ugrás a fő tartalomra

Oshawa VI. [tőmondatokban]

1. nap

Oshawa - Eszter 1:0

Idén sajnos nem sikerült olyan szépen lejönnöm a kávéról, mint tavaly, ezért a ma reggeli köd a fejemben (amit a kávé fénye hivatott szétoszlatni) délutánra brutális szorító abronccsá és halálhörgéssé... na jó, fájdalmas nyögdécseléssé eszkalálódott. Sajnos így fájdalomcsillapítóval kezdtem a böjt első napját, ez van, megengedem magamnak. De jövőre, ha ilyet akarok csinálni, szóljatok rám, hogy most már tényleg, komolyan ez volt az utolsó! Bizony. De... komolyan. Nna.


2. nap

Jó, ma nem olyan vészes. Innen még lehet nyerni.


3. nap

Feketeáfonya... azt ennék.


4. nap

Nehezen találom most a böjt szellemiségét. Régen ilyenkor szokásom volt visszavonulni, szüneteltetni a szociális kapcsolataimat. De most? Mit szüneteltessek még?! Legalább a hasam kezd lapos lenni.


5. nap

- Te hogy viseled ezt a böjtöt? Nekem most szükségem lenne egy kis bátorításra.

- Majd könnyebb lesz az egész, ha túl vagyunk a negyedik napon.

- Az 5. napnál tartunk...

- Ja, óó.. Ööö. Tényleg?


6. nap

Foodporn



7. nap

Juhúú, egy órával kevesebbet kell böjtölni!

#óraátállítás


8. nap

Ahh... Galádság, de az utolsó pár nap annyira jó, hogy ilyenkor mindig elfelejtem az első napon tett fogadalmamat, miszerint soha többet.


9. nap

Na jó, ezzzzz..... nehéz volt. 😱 (Olivérnek ebéd)


10. nap

...alkalmából egy előtte-utána kép, természetesen a második adag holnapra, de nem mind:



+1

Feketeáfonya. És kecskesajt és lazac. És kávé. És a világ összes energiája. :) 



PS.: Most csak röviden írtam, de akit érdekel, hogy mi ez a dolog, itt meg itt van hosszabban.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kell arra a gyerekre sapka?

Első nyári nap, 20+ fok, enyhe szellő, buszmegálló. Néni: Kell arra a gyerekre sapka? Én: Hát szerin... Néni: Bár végülis még nincs igazi nyár, meg a szél is fúj... tudja mit, igaza van, jó az a sapka. Aranyos baba, viszlát. Nos, ha már kéretlen tanács, akkor minimum ilyeneket kívánok mindenkinek.

India (7. rész) - Mumbai, a kör bezárul

Huhh, hát eltartott egy darabig megírni ezt az úti megemlékezést, és így több mint 3 hónap távlatából már néha segítséget kellett kérnem, hogy mi hogy is volt? Hol szálltunk át? És akkor ott volt az, hogy...? Na igen. :) De lassan a végére érek, ahogy bő két hetes utazásunk végén visszatérünk oda, ahonnan elindultunk, Mumbai-ba, vagy ahogy az angolok elnevezték maguknak: Bombay. Még 2 teljes napunk volt itt, kicsit spoilerezek, hogy végül mi fért bele: - egy mecset (igen, sokféle vallás van errefelé) - egy slum (nyomornegyed - ezen sokat hezitáltam, hogy akarom-e, de ezt majd kifejtem) - mozi - egy nagyon nagy mosoda - és persze sok random lófrálás, kaja De minden indiai célhoz hozzátartozik az odavezető út izgalma, melynek témája ezúttal: Az előkelők Induljunk akkor Badamiból, ahol kicsit már fáradtan, de lelkesen, testben és fejben is az eddigi leghosszabb, éjszakai, cirka 12 órás vonatutunkra készülödünk. Számomra továbbra is döbbenetes, hogy ezek az egész Indiát átszelő vonatok aká...