Oshawa VI. [tőmondatokban]

1. nap

Oshawa - Eszter 1:0

Idén sajnos nem sikerült olyan szépen lejönnöm a kávéról, mint tavaly, ezért a ma reggeli köd a fejemben (amit a kávé fénye hivatott szétoszlatni) délutánra brutális szorító abronccsá és halálhörgéssé... na jó, fájdalmas nyögdécseléssé eszkalálódott. Sajnos így fájdalomcsillapítóval kezdtem a böjt első napját, ez van, megengedem magamnak. De jövőre, ha ilyet akarok csinálni, szóljatok rám, hogy most már tényleg, komolyan ez volt az utolsó! Bizony. De... komolyan. Nna.

2. nap

Jó, ma nem olyan vészes. Innen még lehet nyerni.

3. nap

Feketeáfonya... azt ennék.

4. nap

Nehezen találom most a böjt szellemiségét. Régen ilyenkor szokásom volt visszavonulni, szüneteltetni a szociális kapcsolataimat. De most? Mit szüneteltessek még?! Legalább a hasam kezd lapos lenni.

5. nap

- Te hogy viseled ezt a böjtöt? Nekem most szükségem lenne egy kis bátorításra.

- Majd könnyebb lesz az egész, ha túl vagyunk a negyedik napon.

- Az 5. napnál tartunk...

- Ja, óó.. Ööö. Tényleg?

6. nap

Foodporn

7. nap

Juhúú, egy órával kevesebbet kell böjtölni!

#óraátállítás

8. nap

Ahh... Galádság, de az utolsó pár nap annyira jó, hogy ilyenkor mindig elfelejtem az első napon tett fogadalmamat, miszerint soha többet.

9. nap

Na jó, ezzzzz..... nehéz volt. 😱 (Olivérnek ebéd)

10. nap

...alkalmából egy előtte-utána kép, természetesen a második adag holnapra, de nem mind:

Feketeáfonya. És kecskesajt és lazac. És kávé. És a világ összes energiája. :)

PS.: Most csak röviden írtam, de akit érdekel, hogy mi ez a dolog, itt meg itt van hosszabban.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A croissant-ok földjén

Avagy Párizs családdal... Prológ Az egész úgy kezdődött, hogy a rómaiak megszállták egész Galliát. Az egészet? Neeeem... Egy kis gall falu még ellenáll a..... Na várjunk. Még itt nem tartok. :) Szóval az egész úgy kezdődött, hogy Olivérnek egy nagyvonalú pillanatomban megígértem, hogy ha egy kicsit nagyobb lesz, mondjuk iskolás, akkor elviszem Párizsba palacsintázni. Nem tudom már pontosan mi volt a kontextus, de gondolom valahogy az ő palacsinta iránti szenvedélye állt össze az én pozitív párizsi emlékeimmel, meg hogy ott minden sarkon ilyen óriási palacsintákat lehetett enni. Persze manapság már Budafokon sem kunszt óriáspalacsintát kapni, de a ígéret szép szó: az idei év a gyermek naggyá válásának és a járvényhelyzet szempontjából is ideálisnak tűnt a felkerekedésre. Na jó, a járványhelyzetre majd még visszatérek... Nem volt teljesen zökkenőmentes a készülődés: még márciusban foglaltam szállást, majd nem sokkal utána az odafelé szóló repjegyet. Visszaútra nem találtam olyat, ami min...

További információk

Vége van

Akkor van vége, amikor vége van. És nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert ha vége van, akkor még folytatódhat ugyan, de ez nem jelent semmit. És nem akkor van vége, amikor másutt (máskor, mással etc.) basznak, hanem amikor vége van. És nem akkor van vége, amikor észreveszik, hanem amikor vége van, és nem is akkor, mikor kimondják vagy kigondolják vagy elhiszik vagy meglátják, hanem amikor vége van. És nem akkor, amikor valami új elkezdődik, mert attól, hogy vége van, még nem kezdődik el semmi sem. Vége nem akkor van, amikor szakítanak, otthagynak, összevesznek, elmennek, lelépnek, kirúgnak, kiugranak. Akkor van vége, amikor vége van. Amikor vége van, akkor van vége. Nem akkor van vége, amikor már nincs értelme, mert amikor már nincs értelme, akkor még lehet nagyon sokáig és nagyon rosszul. Nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert lehet, hogy mikor befejeződik, még egyáltalán nincs vége. Nem akkor van vége, amikor véget akarnak vetni, mert amikor véget ak...

További információk

Nem szándékom

Régen (gimiben) szívesen tanultam Weöres Sándor verseket feszültséglevezetésként, mert nagyon megnyugtató lüktetésük van. Aztán teltek múltak az évek, és egyre több rétegüket értettem meg. Vagy nem értettem, csak láttam a mélységüket. Vagy beleugrottam a mélységükbe. Vagy beleestem és kimásztam. Vagy beleestem, és újra vonz a mélysége, bár nem emlékszem pontosan, hogy miért. Mint ennek itt: Nem szándékom, hogy kérjelek a jóra. Perzselő szomjat kelteni a jóra: ezért jöttem. Nem szándékom, hogy hívjalak a jóra. Korgó éhet kelteni a jóra: ezért jöttem. Nem szándékom, hogy kérjelek és hívjalak. Ha nem iszol meg engem: torkod lángot vet. Beled összefacsarodik, ha nem eszel meg engem. Nem kérdem: akarsz-e követni. Választhatsz köztem és kínod között, S a kínt választani gyáva vagy – igen gyáva. Nem tervem, hogy vonjalak a jóra. Lépést sem teszek érted. Nem tervem, hogy várjalak a jóra. Magad kívánsz jönni hozzám. Hogy vonjalak és várjalak: nincs oly jelem. Kicsiny vagyok, mint a p...

További információk

nemtitkosblog

Keresés ebben a blogban