Ugrás a fő tartalomra

Oshawa VI. [tőmondatokban]

1. nap

Oshawa - Eszter 1:0

Idén sajnos nem sikerült olyan szépen lejönnöm a kávéról, mint tavaly, ezért a ma reggeli köd a fejemben (amit a kávé fénye hivatott szétoszlatni) délutánra brutális szorító abronccsá és halálhörgéssé... na jó, fájdalmas nyögdécseléssé eszkalálódott. Sajnos így fájdalomcsillapítóval kezdtem a böjt első napját, ez van, megengedem magamnak. De jövőre, ha ilyet akarok csinálni, szóljatok rám, hogy most már tényleg, komolyan ez volt az utolsó! Bizony. De... komolyan. Nna.


2. nap

Jó, ma nem olyan vészes. Innen még lehet nyerni.


3. nap

Feketeáfonya... azt ennék.


4. nap

Nehezen találom most a böjt szellemiségét. Régen ilyenkor szokásom volt visszavonulni, szüneteltetni a szociális kapcsolataimat. De most? Mit szüneteltessek még?! Legalább a hasam kezd lapos lenni.


5. nap

- Te hogy viseled ezt a böjtöt? Nekem most szükségem lenne egy kis bátorításra.

- Majd könnyebb lesz az egész, ha túl vagyunk a negyedik napon.

- Az 5. napnál tartunk...

- Ja, óó.. Ööö. Tényleg?


6. nap

Foodporn



7. nap

Juhúú, egy órával kevesebbet kell böjtölni!

#óraátállítás


8. nap

Ahh... Galádság, de az utolsó pár nap annyira jó, hogy ilyenkor mindig elfelejtem az első napon tett fogadalmamat, miszerint soha többet.


9. nap

Na jó, ezzzzz..... nehéz volt. 😱 (Olivérnek ebéd)


10. nap

...alkalmából egy előtte-utána kép, természetesen a második adag holnapra, de nem mind:



+1

Feketeáfonya. És kecskesajt és lazac. És kávé. És a világ összes energiája. :) 



PS.: Most csak röviden írtam, de akit érdekel, hogy mi ez a dolog, itt meg itt van hosszabban.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

India (3. rész) - Istenek tánca

Kerala államba vezető utunk egy apró incidenssel kezdődött. Ahogy írtam, egy belföldi repülőjárattal jöttünk. Megérkezve nagyon kitartóan vártuk a csomagokat, de az enyémet hiába. A személyzetet kérdezve annyit tudtunk meg, hogy "tiltott tárgy" volt benne, ezért Bombay-ben tartották, nem jött velünk a repcsin. Frankó... Rövidre fogva: az történt, hogy Sajó tatyóját a benne lévő (gyomorfertőtlenítésre rendeltetett) whiskey miatt feladott csomagként terveztük küldeni. Mivel idefelé Swiss-en simán kézicsomagként hoztuk a nagyzsákokat is, én nem terveztem vesződni a feladással. Viszont itt a reptéren húzták a szájukat, hogy úristen, very big , szóval hirtelen elhatározással rádobtam a feladós szalagra, anélkül, hogy a tartalmát különösebben átgondoltam volna, így sajnos benne maradt egy powerbank, amit nem igazán illik feladni... mondjuk nem tudom, miért nem szóltak még Bombay-ban, mikor amúgy egy óra késéssel indultunk, de mindegy. Long story short, ki kellett töltenünk egy papí...
Megjegyzés küldése
További információk

India (8. rész) - Most már tényleg vége...

 Az utolsó napunkra még két konkrét dolgot szerettünk volna. Az egyik: visszamenni a Punjub Grillbe, ahol érkezésünkkor jót ettünk, és van Mumbaiban egy nagyon nagy mosoda, azt szerettük volna megnézni. Ezzel kezdtük, de az igazi hajnali mosásról még így is lekéstünk - így jár, aki lusta. :) Dhobi Ghat Ez a hely neve. Kábé 11-re értünk oda, akkor már inkább a ruhák száradását figyelhettük meg, elvétve mosott még pár ember. De nem volt így sem érdektelen a dolog. Elvileg ez egy kézi mosoda volt régen, most láttunk már pár mosógépet és centrifugát, de azért többnyire ezek a beton mosóteknők vagy micsodák uralták a teret: Mivel a nagymosás véget ért, a gyerekek a szokásos kreativitással használták ki a medencéket: Itt volt amúgy egy érdekes közjáték útközben. Elvileg ebbe a mosodába szabadon be lehet menni, de mint mindenhol, itt is vannak önjelölt idegenvezetők, akik ezúttal kicsit erőszakosabbak voltak, mint máshol. Dharavival ellentétben ennek az útnak nem akartunk nagy feneket ker...
Megjegyzés küldése
További információk

A croissant-ok földjén

Avagy Párizs családdal... Prológ Az egész úgy kezdődött, hogy a rómaiak megszállták egész Galliát. Az egészet? Neeeem... Egy kis gall falu még ellenáll a..... Na várjunk. Még itt nem tartok. :) Szóval az egész úgy kezdődött, hogy Olivérnek egy nagyvonalú pillanatomban megígértem, hogy ha egy kicsit nagyobb lesz, mondjuk iskolás, akkor elviszem Párizsba palacsintázni. Nem tudom már pontosan mi volt a kontextus, de gondolom valahogy az ő palacsinta iránti szenvedélye állt össze az én pozitív párizsi emlékeimmel, meg hogy ott minden sarkon ilyen óriási palacsintákat lehetett enni. Persze manapság már Budafokon sem kunszt óriáspalacsintát kapni, de a ígéret szép szó: az idei év a gyermek naggyá válásának és a járvényhelyzet szempontjából is ideálisnak tűnt a felkerekedésre. Na jó, a járványhelyzetre majd még visszatérek... Nem volt teljesen zökkenőmentes a készülődés: még márciusban foglaltam szállást, majd nem sokkal utána az odafelé szóló repjegyet. Visszaútra nem találtam olyat, ami min...
Megjegyzés küldése
További információk