Oshawa

Hirtelen felindulásból negyedszer is belevágtam, végre egy év, amikor nem vagyok terhes, nem szoptatok, juhéjj, lehet böjtölni!! :)

Mivel ilyenkor annyi a kérdés, és biztos tényleg nagyon furák vagyunk, most elmondom, figyeljetek jól... :-p

A szabályok egyszerűek: búza, rizs, köles, hajdina, só, víz 10 napig. Ezeket lehet enni bármilyen mennyiségben, formában, sülve, főve, pirítva... tészta, lepény, palacsinta, nokedli mivoltában, akárhogy, viszont minden további kérdésre a válasz nagy valószínűséggel: nem. (Nem, teát sem. Fűszereket sem. Olajban sem süthetem ki. Gyümölcsöt sem. Vitaminbogyókákat sem.) Na jó, néhányra igen vagy de. (De, van a rizsben vitamin. Igen, rost is van benne.)

Szóval alapvetően ez egy tisztítókúra, spiribiri vonalon még szokták említeni, hogy "jang diéta", tehát a férfias vonásokat, az akaraterőt, határozottságot acélozza. Amúgy meg iszonyú nagy kreativitást igényel, hogy ebből a 4 összetevőből 10 napig valami változatosat hozzak ki (bár ez a változatosságra való vágy szerintem inkább ilyen csajos dolog).

Na de nézzük sorba:

0. nap

Szabály szerint ezt úgy kéne csinálni, hogy a 10 nap böjtre kb 3-4 nap alatt rákészülni, egyre több gabonában gazdag étkezést beiktatni, majd a végén ugyanígy 3-4 nap alatt "lejönni". Hát én ezt nem követem, így is halál unalmas a dolog, annyit teszek az ügy érdekében, hogy előző este már csak tésztát vagy valami Oshawa cuccot vacsorázok.

Ilyenkor még nagyon izgatott vagyok, mert tudom, hogy lesznek nehézségek, de valami miatt mindig jó emlékeim vannak erről a böjtről. Rituálisan el szoktam zarándokolni a Fővám téri Ázsia boltba, ami egy Oshawa paradicsom, lehet kapni mindenfélét, ami búza, risz, hajdina és köles. Kicsit ilyen böjtölő Gombóc Artúrként ilyenkor bevásárolok vékony rizstésztát, vastag risztésztát, kerek rizstésztát, szögletes, barna, fehér, mindenféle színű tésztát, rizst, és a köles-hajdina vonalon is próbálok kitalálni valamit, mert ezeknek önmagában elég ratyi íze van...

1. nap

A legnehezebb része koffeinfüggőknek határozottan a kávémegvonás. A "szabályzatban" azt írják, hogy a harmadik nap környékén ellenérzés, szédülés jöhet - hát ez nekem ma megvolt... Több ízben felmerült bennem a nap folyamán, hogy abbahagyom. Pedig ez még csak az első nap... :-o

2. nap

Na jó, az idei Oshawa nem indul túl jól. Hétfőn menstruációs migrén (ez egy ilyen új szolgáltatás a szülés óta, előtte azt sem tudtam, hogy létezik), kedden koffeinmegvonásos fejfájás, szerdán hidegfront fejfájás. Lassan túl lehetnénk ezen, és akkor majd minden jó lesz. Az első napnál azért klasszisokkal jobb, és nem vettem be gyógyszert. Egy hős vagyok.

3. nap

Oké, alakul. A fejfájás múlik. Ami a kaját (illetve annak hiányát) illeti, elvagyok, bár idén van egy kis nehezítő tényező:

Időnként nehezen állom meg, hogy ne nyaljam le a joghurtos doboz tetejét, vagy ne egyek bele a gyümölcseibe. :) Nem is az akaraterő miatt, őszintén szólva pár nap elmúltával olyan természetessé válik ez a dolog, hogy időnként szimplán elfelejtem, hogy böjtölök.

Hajdina vonalon az idei év felfedezése a soba tészta, ami 30% hajdinalisztet tartalmaz, és mégsincs keserű mocsáríze, mint a magnak magában. Hurrá, változatosan étkezünk.

4. nap

Na? Naa..? Valami kezdődik... Reggel 5-kor ébredés, nem remegnek a kávétartó izmaim... Azért még puha meleg az ágy, nem pattanok ki belőle 6-ig, és az utolsó munka nélküli napjaimat is kihasználom, hogy Olivérrel szolidarítsak a délutáni alvásban... :)

Mai ételek: reggel főtt bulgur (hú de unalmas, jellegtelen vacak). Napközben ellensúlyoztam egy kis lepénnyel és pirított búzával, ezek fincsik, böjtön kívül is szoktam ilyeneket enni. Ricsi vett még soba tésztát az Ázsiában.

5. nap

Már nem hiányzik semmi, minden könnyű, innentől már csak az unalommal kell megküzdeni. :)

Voltam jógázni.

Olivérnek csináltam csirkés szendvicskrémet, de nem tudom, hogy finom lett-e...

6. nap

Második félidő. Semmi extra. Veszettül innék kávét, de csak az íze hiányzik, a koffein nem. Ma is 5-kor ébredtem, kipihenten.

Odaégettem néhány palacsintát, de azért jók is kisültek belőle. Nehéz zsíradék nélkül sütni.

7. nap

Semmi különös.

8. nap

Semmi különös.

Ja, talán annyit érdemes megjegyezni, hogy ma volt egy teljes szabadnapom, Olivér ma aludt először a bölcsiben. Bármit csinálhattam volna. Bármit... Elmehettem volna úszni. Moziba. Egész nap rajzolhattam volna. Erre mit csináltam? Takarítottam.

Hülye tisztítókúra. :)

Mondjuk tök szép rend van.

9. nap

A végét járjuk.

Nem, nem úgy. Bár ez a kúra most valahogy nem olyan, mint régen. Határozottan emlékszem, hogy az eddigieknél legkésőbb az 5. napon megvolt az áttörés, onnantól már csak uncsi volt, de amúgy tele voltunk energiával, 4-kor felpattant a szemünk, lazán áttekertem a várost bicóval, tele voltam tettvággyal.

Most meg... oké, megvan a tisztaság érzés, megkönnyebbült a szervezet, de reggel úúúúgy vonz az ágy, elrémiszt az a 15 perc bicikliút, ami a bölcsiig visz (jó, emelkedőn föl)... Az is érdekes, hogy ilyenkorra már "meg szokta mondani" a szervezet, hogy mit kíván. Emlékszem, az elsőnél kaukázusi kefírre vágytam (soha előtte nem ettem egy falatot sem). Meg zöldségekre és sajtra. Másodszor kábé ugyanez. Harmadszor Kinder csokira, de akkor kiderült később, hogy terhes vagyok. :) Most meg... kávé... :-o Hát mi ez? Nem a koffein hiányzik, anélkül megvagyok. Inkább az íze, a textúrája, a meleg tej benne, a kávéillat... Kávé nélkül alkotni sem tudok.

Valami nem stimmel ezzel az oshawával most.

Azt hiszem, megöregedtünk. :)

10. nap

Ideje kitalálni, mit és hol fogunk holnap reggelizni. Ez egy ünnepi pillanat, nem szabad elbagtellizálni. :)

Az étel...

Végül a Csészényi Kávézó mellett döntöttünk, ahok nagyon jó a kávé, és jókat is ettünk mikor még a környéken laktunk. Most sem csalódtunk, bár tíz nap íznélküliség után a szokásosnál is hálásabb közönség voltunk.

Íme. Szendvicsből volt még egy, de nagy izgatottságomban elfelejtettem időben dokumentálni. :)

És a kávémosoly...

Rezümé

Most úgy vagyok, mint a szüléssel. Közben azt mondtam, én bizony ez többet nem csinálom. Fel is írom, nehogy elfelejtsem, ha esetleg jövőre is eszembe jutna ez az őrültség. Nem-nem. Beszéljetek le. Öreg vagyok én már ehhez.

Aztán az első falat után érzett hála és boldogság... semmihez sem fogható.

Úgyhogy ha jövőre eszembe jutna, hogy böjtölni akarok.... hát... na jó, ezt majd még meglátjuk... ;)

Vége.

Ezt is megcsináltuk.

<3