Kerala államba vezető utunk egy apró incidenssel kezdődött. Ahogy írtam, egy belföldi repülőjárattal jöttünk. Megérkezve nagyon kitartóan vártuk a csomagokat, de az enyémet hiába. A személyzetet kérdezve annyit tudtunk meg, hogy "tiltott tárgy" volt benne, ezért Bombay-ben tartották, nem jött velünk a repcsin. Frankó... Rövidre fogva: az történt, hogy Sajó tatyóját a benne lévő (gyomorfertőtlenítésre rendeltetett) whiskey miatt feladott csomagként terveztük küldeni. Mivel idefelé Swiss-en simán kézicsomagként hoztuk a nagyzsákokat is, én nem terveztem vesződni a feladással. Viszont itt a reptéren húzták a szájukat, hogy úristen, very big, szóval hirtelen elhatározással rádobtam a feladós szalagra, anélkül, hogy a tartalmát különösebben átgondoltam volna, így sajnos benne maradt egy powerbank, amit nem igazán illik feladni... mondjuk nem tudom, miért nem szóltak még Bombay-ban, mikor amúgy egy óra késéssel indultunk, de mindegy. Long story short, ki kellett töltenünk egy papírt, hogy nagyjából mi volt a táskában (gyógyszer, magyar igazolvány, bankkártya, az összes ruhám, telefontöltő, szóval kábé minden), és beleegyezni, hogy a tiltott powerbankot kivehetik, és utánamküldik a következő lehetséges járattal, ami... szerda... ha minden jól megy. (Most hétfő van.) Vagy valami csatlakozó járattal. Amúgy hármat terveztünk itt aludni, szóval kicsit necces volt. Nagyon segítőkész volt a csajszi amúgy, és értelmes is, de Indiában a dolgok alakulhatnak nagyon rosszul, vagy nagyon jól, és a kettő között bármi. Úgyhogy felkészültünk mindenre is, és beterveztünk egy bevásárlást. Na ez egy külön sztori...
Az élet császárai
A szállásunk egy iszonyú cuki tengerparti helyen volt, így nézett ki:
Meg így:
És itt ha lementünk egy lépcsőn, ott volt a tenger. Vagy óceán..? Na mindegy is:
...így zúgott:
És a naplemente is fotóznivaló volt:
Meg én is. :-D
Ahh, imádtam ezt a szállást...
Na de a vásárlásról akartam mesélni. Érkezéskor a szállás tulajának elmeséltük a táska históriát, nagyon kedvesen mondta, hogy bevisz minket Kannúrba, ahol tudunk ruhát venni. Egy Lifestyle nevű helyen landoltunk, ami egy viszonylag pöpec boltnak számít helyi viszonylatban. Húú, volt is nagy felbolydulás, hogy két európai betévedt! :-D Rögtön körbeudvaroltak minket, egy csajszi rám is tapadt, és mindenhová elkísért, segített méretet és színt keresni, ami számomra inkább nyomasztó volt (nekem otthon a vásárlás egy magányos meditatív tevékenység, nem szociális esemény), na mindegy, hát itt így megy. Pedig amúgy tök király ruhák voltak, és valószínűleg többet költekezek, ha nincs folyamatosan a sarkamban, de ez van. :) Itt készült ez a cuki kép, ahogy négyen állnak körbe, miközben bugyit próbálok választani, mintha még életemben nem csináltam volna ilyet:
Szóval itt tényleg az élet császárának érezheti magát az ember. Ha akarja, ha nem... Dolgunk végeztével visszamentünk a szállásra, és elkezdtünk ráhangolódni arra, amiért tulajdonképpen jöttünk.
Éjszakai program
Elég izgatott voltam, mert a Theyyam táncra voltam a legeslegkíváncsibb Indiában. Még otthonról Sajó megérdeklődte a tulajtól, hogy van-e ötlete arra, hogyan tudunk eljutni a táncra. Természetesen pont volt egy barátja, aki turistákat fuvaroz Theyyam-ra. (Persze, Indiában mindenkinek van egy barátja, aki valamilyen bizniszben érdekelt, szóval bizonyos szempontból egész szervezett népség. Bizonyos szempontból...) Meg is dumáltuk, hogy még az aznap éjszakaira elmegyünk. A másik lehetőség már túlságosan közel lett volna a továbbindulásunkhoz, és mivel éjszakai program, akartunk időt hagyni a regenerálódásra. A másik lehetőség este 10 lett volna, de valamiért vonzott, hogy ezt a dolgot éjszaka tapasztaljuk meg. Egyrészt a fiatalkoromra emlékeztet, amikor még át tudtam bulizni egy éjszakát napfelkeltéig, vagy amikor egy fesztiválon szétesik az idő, és mindegy, hogy nappal táncolunk és éjjel alszunk, vagy fordítva, vagy 12-kor ébredünk és az ebéd a reggeli, és megszűnik minden rutin.
Szóval hajnali 3-ra beszéltük meg, hogy jön értünk a barát-taxis, és elvisz a közelben levő helyszínre. Rövid alvás után ott is voltunk a randihelyen a szállás bejáratánál, de a taxi még nem. És még mindig nem... és még mindig nem. Volt egy kis félsz bennünk, hogy félreértettük egymást, mert ez a hajnali három nekem még az adott naphoz tartozik, de naptár szerint már holnap, és lehet, hogy félrement az infó a sok tonight meg tomorrow között, és nem ugyanarra a napra gondoltunk. Szerencsére volt kint egy plakát két telefonszámmal, amiből egyet felhívtunk, és egy hang a túlvégen megígérte, hogy 5 perc és ott van. Hát jó. Egyszercsak dudálást hallunk, amit persze Indiában megszokhattunk volna, de bakker, hogy az éjszaka közepén a kietlen, utcákon, mikor mindenki alszik, és senki nincs az utcán, még akkor is dudálással jön a taxi, az megfizethehetlen. :-DDDD Sofőrünk sűrű bocsánatkérések közepette biztosított minket, hogy ez a pontatlanság nála sosem fordul elő, de kábé 2 hónapja embereket fuvaroz Theyyamra, és gondolom kicsit elfáradt, ráadásul beesett a telója az ágy mögé, és nem hallotta az ébresztőt, amin csodálkoztunk, hogy akkor hogy hallott minket..? Később állt össze a sztori, hogy valószínűleg nem őt hívtuk, hanem a haverját, aki ezek szerint lazán megígérte a nevében, hogy 5 perc múlva ott lesz, és valahogy értesítette a mi sofőrünket. :-D De az Indiában amúgy is lazán kezelt sebességhatárokat valószínűleg jócskán túllépve tökre odaértünk. Mindenesetre ezt a sztorit utána még 2 napig hallgattuk, bármikor futottunk össze, tehát valószínűleg tényleg kényelmetlenül érezte magát a késés miatt.
Köztünk élő istenek
Na de mi is ez az egész? A Theyyam tánc egy Keralában honos hagyomány, január-február környékén van szezonja. A táncosok jellegzetes ruhákban vannak, és azt tartják, hogy tánc közben beléjük szállnak a hindu istenek, tehát gyakorlatilag Shiva, Vishnu, és a többi jóbarát ilyenkor "személyesen" jelenik meg ezeken a szertartásokon. Amúgy a táncok során mindenféle történetet mesélnek el, amiből mi kukkot sem értettünk, meg hogy melyik táncos éppen melyik isten (néha a sofőrünk próbált valamit magyarázni), de az indiaiak kenik-vágják ezeket a történeteket. Sokkal jobban a hétköznapjaik része a vallás, mint nekünk itt Európában. (Persze én marhára nem vagyok semmennyire vallásos, szóval lehet, csak magamról beszélek.) Egyébként a táncosok az alsóbb kasztok tagjaiból kerülnek ki, és az év többi részében valami tök más munkát csinálnak. Mint ilyenek, gyakran előfordul, hogy a felsőbb kasztok nem igazán érintkeznek velük, ilyenkor viszont istenként kezelik őket (mivelhogy istenek), ez az ellentmondás az egyik legérdekesebb ebben a hagyományban. Egyébként erről is van van egy rész ebben a könyvben.
Ezeket az eseményeket egyébként általában a falu egy-egy tehetősebb tagja szervezi, elsősorban a családjának és a falu tagjainak, de amúgy szabad a bejárás. A táncosok pedig ebben az időszakban nagyjából minden este táncolnak, hiszen sokan szeretnék őket meghívni. Ez testileg és lelkileg is elég megterhelő. Amin mi voltunk, azt például ez a lila kockás inges muki szervezte, aki a táncos mögött áll:
Így néznek ki a táncosok maszkjai:
Róla megtudtuk, hogy ő Shiva, a többi piros ruhásra sajnos nem emlékszem:
Shiva az előadás során kapta ezt az - állítólag - csontokat szimbolizáló fejdíszt, ami kábé 4-5 méter magas volt. Ha ez az isteni nagyságot volt hivatott szimbolizálni, akkor elég jól sikerült. De ez meg is magyarázza, miért annyira kimerítő ez a tánc...
Egészen elképesztő dolgokat csinált benne:
Hajnalra a tűz is nagyobb szerepet kapott:
Lazán szétrúgják a parazsat, mi meg igyekszünk nem felgyulladni:
Aztán felkelt a nap, még egy utolsó áldást kap mindenki, aki kér. Ezen a videón látszik egy indiai csaj, aki nyugati ruhában, melírozott hajjal közvetítette az eseményt valamelyik social media platformon. Érdekes színfolt volt a modernség és az ősi rítusok találkozása.
Végül a dobosok egy utolsó szólót nyomnak, az istenek is kimelegedve pihegnek, lassan mi is hazaindulunk aludni.
Söfőrünk ragaszkodott hozzá, hogy mielőtt visszamegyünk a szállásra, elvigyen minket chai-t inni és rántott banánt enni, ami alól igyekeztem kibújni, mert elég fáradt voltam, de később kiderült, hogy hatalmas hibát követtem volna el, az a rántott banán az egyik legjobb cucc volt, amit Indiában ettünk. (És nem azért, mert amúgy semmi jót nem ettünk.) Fotó nem készült, örültem, hogy ébren tudok maradni.
Másnap, és az Indiai óceán
A következő napon sokáig aludtunk, illetve Sajó nyert egy dupla reggelit miután a személyzet automatikusan megduplázott mindent, amit kért, majd csodálkozó szemekkel kérdezte, hogy "Where is she?" - hát én még aludtam, és nem együtt reggeliztünk. :-D Nagyon sok ilyen bájos félreértés volt amúgy az út során, amikor valamit kértünk, és valami egész mást kaptunk. Indiához kell egy adag humor, ha ezeken nem akar befeszülni az ember. :)
Közben megkaptuk a jó hírt, hogy megérkezett a táskám, taxis barátunkkal kimentünk érte a repülőtérre. Ismét elmondta, hogy nagyon sajnálja a késést, ismét elmondtuk, hogy semmi gond. :) Útközben mesélt az Indiában beszélt nyelvekről, hogy mivel rengeteg nyelvjárást használnak, és még az indiaiak sem feltétlenül értik egymást, ezért az angol közösebb közös nyelv, mint akár a hindi, vagy bármelyik helyi nyelvjárás. Mondjuk ezt már a Tatánál is tapasztaltam, hogy az indiai kollégáim néha angolul kommunikálnak egymással, amin csodálkoztam, de aztán megértettem, hogy miért. Ezzel el is ment a nap, de a másnapunk még tök szabad volt, úgyhogy megnéztük a strandot.
A szállásunktól pár percre volt egy hely, ahol lehetett fürdeni. A képen látható állapotnál nem volt sokkal nagyobb tömeg:
Tök jó hullámos volt a tenger (óceán?), mókáztunk benne sokat. Valószínűleg szörfös szemmel kicsinek számítanak ezek a hullámok, de én, aki euróapi tengereken és a Balatonon szocializálódtam, meglepődtem, mekkora ereje van itt a víznek. Néha egy-egy nagyobb hullám egészen odacsapott, és az alján is lehetett érezni a visszahúzó erőt - az az, ami ha nem vigyázol, jol behúz a nyílt tenger felé, aztán nézhetsz. (Nyugi, Anyu, vigyáztunk!! :-DDD)
A növényzet is jól nézett ki, meg ilyen kis nehezen videózható rákok mászkáltak:
Ez meg a szállásunk melletti rész:
Kannúri tartózkodásunk ezzel véget ért, a következő részben Belúrról fogok írni, amit a gyönyörű Hojszala templomok miatt céloztunk meg, egyszer rossz buszra szálltunk, de indiai módon megoldódott a dolog, kimosattuk a ruháinkat, és dószát ettünk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése