India (1. rész) - Előkészületek

Milyen volt India?

Hát erre nem nagyon lehet röviden válaszolni. Persze, jó volt... de jó egy wellnes hétvége, vagy egy balatoni nyaralás. India sokszínű, hangos, színes, büdös, fűszeres, inspiráló, meglepő, szegény, poros, békés, vallásos, mesés... szóval inkább írok róla egy kicsit bővebben.

Mielőtt elindulnánk...

Az egész nem az oda tartó repülővel kezdődik. Vagyishát igen, arra a jegyet tavaly nyáron megvettük, majd hátradőltünk, hogy akkor fél évig minden mással ráérünk. December környékén azért már elkezdett minket foglalkoztatni a gondolat, hogy a teljes improvizálásból már kinőttünk, valamennyi szállást meg vonatjegyeket kéne foglalni (Indiában nagyon hosszú órákat lehet vonatkozni, de erről majd később). Ez utóbbinál tudatosodott bennünk, hogy a vásárláshoz kéne útlevélszám, én viszont évtizedek, pontosabban 14 éve nem utaztam olyan országba, ahová útlevél kell, úgyhogy usgyi a mindigüres kormányablakba igényelni. Ez megvolt hamar. Mivel Sajó nettó 2 évet töltött itt, utazásokkal és életvitelszerű itt tartózkodással, ezért teljes mértékben rábíztam magam az útvonal és egyebek megszervezésével kapcsolatban. Meg is született az útvonalterv: Mumbai-ba érkezés után Goán nézzük egy kicsit a tengert, onnan felkerekedve Badamiban és Hampiban megcsodálunk néhány ősi templomot és szép tájat, majd Mumbaiba visszatérve még pár nagyvárosi program, és mehetünk haza.

Hát majdnem így lett...

Eszter feleszmél

Kezdeti önátadásom után, miszerint én semmit nem tudok Indiáról, tehát nekem bármi jó, ahová megyünk, azért néhány dolog változott. Ahogy közeledett az időpont és egyre többet volt téma az indulás, egy különbség körvonalazódott közöttünk: Sajó eléggé szeret ősi, kietlen templomokban sétálgatni, engem pedig jobban vonzanak az élő hagyományok. Mivel Badami és Hampi is inkább az előző kategóriát erősítik, bevettünk még egy úticélt: a Beluri "csillag alakú templomokat", és ha már ott vagyunk, akkor Sravanabelagola a dzsaina vallás legnagyobb zarándokhelye, ennél élőbbet ember lánya nem is kívánhat. A dzsaina amúgy is egy elég érdekes vallásnak tűnt, ebben a könyvben is van róla szó, úgyhogy naná, hogy érdekelt. Így Hampit viszont ki kellett húzni a listáról, a templomok közt hajókázást kicsit sajnáltam, de érdekeltek a söprűvel közlekedő szerzetesek, szóval gyerünk Sravanabelagolába. Így már teljes volt az útiterv, irány átfoglalni a vonatjegyeket, és lezárhatjuk a témát.

Oh, wait...

Vagyishát már majdnem lezártuk, mikor egy beszélgetésünk során eszembeötlött egy kínzó gondolat... hogy a hatalmas "persze, rád bízom, te ismered Indiát, oda megyünk, ahová szerinted jó" életérzésben megfeledkeztem róla, hogy még régebben, mikor Sajó írásait olvastam Indiáról, egyetlen dolog volt, amit mindenképp meg akartam nézni: a Theyyam tánc. Hogy feledkezhettem meg erről? Atyaég... Bár éppen szezonja volt, azonban eléggé kiesett ahhoz képest, amit eddig terveztünk bejárni. Rövid gondolkodás után azonban összeállt a kép, hogy a nagy távolság akár hasznunkra is lehet olyan szempontból, hogy ekkora út miatt már érdemes belföldi repülőre szállni. Éljen, a megoldásközpontú gondolkodás. :) Így viszont megint valamit ki kellett húzni a listáról, ezúttal a népszerű Goa került a levesbe, de annyit elspoilerezek, hogy bár így nem tudtam meg, milyen Goa, de a Theyyam tánc miatt mindenképp érdemes volt lecseréni Keralára (ahol amúgy szintén nem randa a tenger).

Na de most aztán már tényleg összeállt az útiterv: Mumbai, Kannúr (Theyyam tánc), Belúr (Hojszala templomok), Badami (sziklatemplomok), Sravanabelagola (dzsain zarándokely), és back to Mumbai. Szerencsére az indiai vasúttársaság honlapján meglepően rugalmasan lehet újraszervezni a vonatjegyvásárlásokat. :-D

Just one more thing

Azonban India még mindig nem adja ilyen könnyen magát... Vízumot kellett kérnünk, és egy halom oltást beadatni. Nekem, India-szűznek összesen hetet, erről most bővebben nem írok, a népszerű oltóközpontokban elmondják, milyen vidékekre milyen oltást érdemes. Ezeken kívül a szúnyogokra és a gyomrunkra érdemes figyelni, utóbbira nem árt ha van talonban antibiotikum, de amúgy némi körültekintéssel nem muszáj, hogy törvényszerű legyen a gyomorrontás.

Most már tényleg minden készen áll, a következő posztban a Mumbai-ba való érkezésünkről írok.