Ugrás a fő tartalomra

És Olivér hogy van?

Ahogy telnek-múlnak a hónapok, lassan elfelejtődik, hogy ezt a gyereket valakinek meg kellett szülni; nem érdekes már, hogy terveztük-e, vagy a gólya hozta, csökken az olyan kérdések száma, mint Hogy vagy? Mentek nyaralni? Láttál valami jó filmet mostanában? Helyette átváltozunk valakikké, akik azért felelősek, hogy Olivér életben maradjon, eljusson A-ból B-be (mindenki nagy örömére), és válaszoljon az újonnan felmerülő kérdésekre, úgy mint Olivér hogy van? Hány foga van? Miket csinál már?

Hát lássuk.

Olivér jól van. Olyan értelemben legalábbis, hogy egészségesen született, azóta sem volt beteg. Persze csecsemőnek lenni iszonyú tortúra, egy év alatt nőni 30 centit, kinöveszteni 20 fogat, az embergyermek tök magatehetetlen, még egy banánt sem tud megpucolni magának... nem csodálom, hogy annyit sírnak.

Mozgásfejlődése jól halad, mászik, bútorokba kapaszkodva feláll, lépeget, és pakol... mindent lepakol, ami 1 méter alatt van, és megeszi.

Beszél. Jó, nem úgy, hogy Kérek egy csokit! vagy ilyesmi - egyelőre egy közép-afrikai törzsi nyelvjárást sikerült elsajátítania: Ava, ava, be be be be be, kökö, hhe. Prrrr. (A prrrr-höz nyálfröccsenés is tartozik.) És lassan egyébként az én szókincsem is visszafejlődik ilyenre. Fogok tudni még valaha állásinterjúzni..?

Visít. Úristen, ettől @gyf@52t kapok...... :-o

Nevet. Na, rögtön jobb érzés. :) Néha nevet bizonyos hangokon, mint zsupp meg vummp meg ilyenek, vagy ha a homlokomra ragasztom a tapadós aljú fogkefét. Máskor meg bohócot csinálok magamból és meg se rezzen. Aztán megcsörren egy papírzacskó és újra röhög. Kész. Ki érti ezt?

Néha túlreagál dolgokat. Nekimegy valaminek, ami amúgy nem is kemény, vagy nem tud felemelni egy tárgyat, ami nehéz, és éktelen ordításba kezd. Olyankor nézek kerek szemekkel, hogy ez ugye majd elmúlik..?

Eszik. Kedvence a palacsinta és a csirkehús. Együtt eszünk, a saját kis praclijával tolja be a szájába a kaját, ez napi három takarítással jár, ettől függetlenül örülök, hogy ez így alakult. Csak később tudtam meg, hogy ez egy módszer, és neve is van neki: baby led weaning. Őrült tudományosak vagyunk. :)

Amúgy hat foga van, és mi is jól vagyunk köszi, voltunk nyaralni, és megnéztünk egy filmet, ami egy belga lány és egy japán fiú szerelméről szólt, de nem volt jó.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

India (8. rész) - Most már tényleg vége...

 Az utolsó napunkra még két konkrét dolgot szerettünk volna. Az egyik: visszamenni a Punjub Grillbe, ahol érkezésünkkor jót ettünk, és van Mumbaiban egy nagyon nagy mosoda, azt szerettük volna megnézni. Ezzel kezdtük, de az igazi hajnali mosásról még így is lekéstünk - így jár, aki lusta. :) Dhobi Ghat Ez a hely neve. Kábé 11-re értünk oda, akkor már inkább a ruhák száradását figyelhettük meg, elvétve mosott még pár ember. De nem volt így sem érdektelen a dolog. Elvileg ez egy kézi mosoda volt régen, most láttunk már pár mosógépet és centrifugát, de azért többnyire ezek a beton mosóteknők vagy micsodák uralták a teret: Mivel a nagymosás véget ért, a gyerekek a szokásos kreativitással használták ki a medencéket: Itt volt amúgy egy érdekes közjáték útközben. Elvileg ebbe a mosodába szabadon be lehet menni, de mint mindenhol, itt is vannak önjelölt idegenvezetők, akik ezúttal kicsit erőszakosabbak voltak, mint máshol. Dharavival ellentétben ennek az útnak nem akartunk nagy feneket ker...

India (6. rész) - Kőbe vésett dolgok

Mumbai-on kívül kevés dolog volt, ami rajta maradt az eredeti útitervünkön, Badami volt az egyik. Egyúttal az a hely, ahová teljesen elvárások nélkül mentem, nem volt semmi előzetes olvasmányélményem, vagy kép a fejemben. Vannak ott valami kőbe vésett templomok, ennyi volt bennem róla. Meg a bizalom, hogy ha ez úticél, akkor az jó okkal van. Vonatút az éjszakában Jó, hogy Sravanabelagolában kellőképp feltöltődtünk a dzsaina spirituális energiákkal, mert hosszú éjszakai út várt ránk... este szálltunk vonatra. Visszamentünk Hassan-ba, a vonatig hátralevő időt a kedvenc KFC-nkben töltöttük el a helyiekkel szelfizgetve (mármint inkább ők velünk, amúgy itt már kezdtem azt érezni, hogy ez az indiai titkosszolgálatnak valami követési módszere, na mindegy). A vonatra várva este 11 magasságában megfigyelhettük az indiai vasúti alkalmazottak (vagy rendőrök, vagy végülis nem derült ki, mi a pozijuk) ténykedését, akik azt kapták feladatul, hogy az embereket ne hagyják aludni a vonatállomáson. Ebbe...

India (7. rész) - Mumbai, a kör bezárul

Huhh, hát eltartott egy darabig megírni ezt az úti megemlékezést, és így több mint 3 hónap távlatából már néha segítséget kellett kérnem, hogy mi hogy is volt? Hol szálltunk át? És akkor ott volt az, hogy...? Na igen. :) De lassan a végére érek, ahogy bő két hetes utazásunk végén visszatérünk oda, ahonnan elindultunk, Mumbai-ba, vagy ahogy az angolok elnevezték maguknak: Bombay. Még 2 teljes napunk volt itt, kicsit spoilerezek, hogy végül mi fért bele: - egy mecset (igen, sokféle vallás van errefelé) - egy slum (nyomornegyed - ezen sokat hezitáltam, hogy akarom-e, de ezt majd kifejtem) - mozi - egy nagyon nagy mosoda - és persze sok random lófrálás, kaja De minden indiai célhoz hozzátartozik az odavezető út izgalma, melynek témája ezúttal: Az előkelők Induljunk akkor Badamiból, ahol kicsit már fáradtan, de lelkesen, testben és fejben is az eddigi leghosszabb, éjszakai, cirka 12 órás vonatutunkra készülödünk. Számomra továbbra is döbbenetes, hogy ezek az egész Indiát átszelő vonatok aká...