Ugrás a fő tartalomra

És Olivér hogy van?

Ahogy telnek-múlnak a hónapok, lassan elfelejtődik, hogy ezt a gyereket valakinek meg kellett szülni; nem érdekes már, hogy terveztük-e, vagy a gólya hozta, csökken az olyan kérdések száma, mint Hogy vagy? Mentek nyaralni? Láttál valami jó filmet mostanában? Helyette átváltozunk valakikké, akik azért felelősek, hogy Olivér életben maradjon, eljusson A-ból B-be (mindenki nagy örömére), és válaszoljon az újonnan felmerülő kérdésekre, úgy mint Olivér hogy van? Hány foga van? Miket csinál már?

Hát lássuk.

Olivér jól van. Olyan értelemben legalábbis, hogy egészségesen született, azóta sem volt beteg. Persze csecsemőnek lenni iszonyú tortúra, egy év alatt nőni 30 centit, kinöveszteni 20 fogat, az embergyermek tök magatehetetlen, még egy banánt sem tud megpucolni magának... nem csodálom, hogy annyit sírnak.

Mozgásfejlődése jól halad, mászik, bútorokba kapaszkodva feláll, lépeget, és pakol... mindent lepakol, ami 1 méter alatt van, és megeszi.

Beszél. Jó, nem úgy, hogy Kérek egy csokit! vagy ilyesmi - egyelőre egy közép-afrikai törzsi nyelvjárást sikerült elsajátítania: Ava, ava, be be be be be, kökö, hhe. Prrrr. (A prrrr-höz nyálfröccsenés is tartozik.) És lassan egyébként az én szókincsem is visszafejlődik ilyenre. Fogok tudni még valaha állásinterjúzni..?

Visít. Úristen, ettől @gyf@52t kapok...... :-o

Nevet. Na, rögtön jobb érzés. :) Néha nevet bizonyos hangokon, mint zsupp meg vummp meg ilyenek, vagy ha a homlokomra ragasztom a tapadós aljú fogkefét. Máskor meg bohócot csinálok magamból és meg se rezzen. Aztán megcsörren egy papírzacskó és újra röhög. Kész. Ki érti ezt?

Néha túlreagál dolgokat. Nekimegy valaminek, ami amúgy nem is kemény, vagy nem tud felemelni egy tárgyat, ami nehéz, és éktelen ordításba kezd. Olyankor nézek kerek szemekkel, hogy ez ugye majd elmúlik..?

Eszik. Kedvence a palacsinta és a csirkehús. Együtt eszünk, a saját kis praclijával tolja be a szájába a kaját, ez napi három takarítással jár, ettől függetlenül örülök, hogy ez így alakult. Csak később tudtam meg, hogy ez egy módszer, és neve is van neki: baby led weaning. Őrült tudományosak vagyunk. :)

Amúgy hat foga van, és mi is jól vagyunk köszi, voltunk nyaralni, és megnéztünk egy filmet, ami egy belga lány és egy japán fiú szerelméről szólt, de nem volt jó.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

India (3. rész) - Istenek tánca

Kerala államba vezető utunk egy apró incidenssel kezdődött. Ahogy írtam, egy belföldi repülőjárattal jöttünk. Megérkezve nagyon kitartóan vártuk a csomagokat, de az enyémet hiába. A személyzetet kérdezve annyit tudtunk meg, hogy "tiltott tárgy" volt benne, ezért Bombay-ben tartották, nem jött velünk a repcsin. Frankó... Rövidre fogva: az történt, hogy Sajó tatyóját a benne lévő (gyomorfertőtlenítésre rendeltetett) whiskey miatt feladott csomagként terveztük küldeni. Mivel idefelé Swiss-en simán kézicsomagként hoztuk a nagyzsákokat is, én nem terveztem vesződni a feladással. Viszont itt a reptéren húzták a szájukat, hogy úristen, very big , szóval hirtelen elhatározással rádobtam a feladós szalagra, anélkül, hogy a tartalmát különösebben átgondoltam volna, így sajnos benne maradt egy powerbank, amit nem igazán illik feladni... mondjuk nem tudom, miért nem szóltak még Bombay-ban, mikor amúgy egy óra késéssel indultunk, de mindegy. Long story short, ki kellett töltenünk egy papí...

India (8. rész) - Most már tényleg vége...

 Az utolsó napunkra még két konkrét dolgot szerettünk volna. Az egyik: visszamenni a Punjub Grillbe, ahol érkezésünkkor jót ettünk, és van Mumbaiban egy nagyon nagy mosoda, azt szerettük volna megnézni. Ezzel kezdtük, de az igazi hajnali mosásról még így is lekéstünk - így jár, aki lusta. :) Dhobi Ghat Ez a hely neve. Kábé 11-re értünk oda, akkor már inkább a ruhák száradását figyelhettük meg, elvétve mosott még pár ember. De nem volt így sem érdektelen a dolog. Elvileg ez egy kézi mosoda volt régen, most láttunk már pár mosógépet és centrifugát, de azért többnyire ezek a beton mosóteknők vagy micsodák uralták a teret: Mivel a nagymosás véget ért, a gyerekek a szokásos kreativitással használták ki a medencéket: Itt volt amúgy egy érdekes közjáték útközben. Elvileg ebbe a mosodába szabadon be lehet menni, de mint mindenhol, itt is vannak önjelölt idegenvezetők, akik ezúttal kicsit erőszakosabbak voltak, mint máshol. Dharavival ellentétben ennek az útnak nem akartunk nagy feneket ker...

A croissant-ok földjén

Avagy Párizs családdal... Prológ Az egész úgy kezdődött, hogy a rómaiak megszállták egész Galliát. Az egészet? Neeeem... Egy kis gall falu még ellenáll a..... Na várjunk. Még itt nem tartok. :) Szóval az egész úgy kezdődött, hogy Olivérnek egy nagyvonalú pillanatomban megígértem, hogy ha egy kicsit nagyobb lesz, mondjuk iskolás, akkor elviszem Párizsba palacsintázni. Nem tudom már pontosan mi volt a kontextus, de gondolom valahogy az ő palacsinta iránti szenvedélye állt össze az én pozitív párizsi emlékeimmel, meg hogy ott minden sarkon ilyen óriási palacsintákat lehetett enni. Persze manapság már Budafokon sem kunszt óriáspalacsintát kapni, de a ígéret szép szó: az idei év a gyermek naggyá válásának és a járvényhelyzet szempontjából is ideálisnak tűnt a felkerekedésre. Na jó, a járványhelyzetre majd még visszatérek... Nem volt teljesen zökkenőmentes a készülődés: még márciusban foglaltam szállást, majd nem sokkal utána az odafelé szóló repjegyet. Visszaútra nem találtam olyat, ami min...