Ugrás a fő tartalomra

És Olivér hogy van?

Ahogy telnek-múlnak a hónapok, lassan elfelejtődik, hogy ezt a gyereket valakinek meg kellett szülni; nem érdekes már, hogy terveztük-e, vagy a gólya hozta, csökken az olyan kérdések száma, mint Hogy vagy? Mentek nyaralni? Láttál valami jó filmet mostanában? Helyette átváltozunk valakikké, akik azért felelősek, hogy Olivér életben maradjon, eljusson A-ból B-be (mindenki nagy örömére), és válaszoljon az újonnan felmerülő kérdésekre, úgy mint Olivér hogy van? Hány foga van? Miket csinál már?

Hát lássuk.

Olivér jól van. Olyan értelemben legalábbis, hogy egészségesen született, azóta sem volt beteg. Persze csecsemőnek lenni iszonyú tortúra, egy év alatt nőni 30 centit, kinöveszteni 20 fogat, az embergyermek tök magatehetetlen, még egy banánt sem tud megpucolni magának... nem csodálom, hogy annyit sírnak.

Mozgásfejlődése jól halad, mászik, bútorokba kapaszkodva feláll, lépeget, és pakol... mindent lepakol, ami 1 méter alatt van, és megeszi.

Beszél. Jó, nem úgy, hogy Kérek egy csokit! vagy ilyesmi - egyelőre egy közép-afrikai törzsi nyelvjárást sikerült elsajátítania: Ava, ava, be be be be be, kökö, hhe. Prrrr. (A prrrr-höz nyálfröccsenés is tartozik.) És lassan egyébként az én szókincsem is visszafejlődik ilyenre. Fogok tudni még valaha állásinterjúzni..?

Visít. Úristen, ettől @gyf@52t kapok...... :-o

Nevet. Na, rögtön jobb érzés. :) Néha nevet bizonyos hangokon, mint zsupp meg vummp meg ilyenek, vagy ha a homlokomra ragasztom a tapadós aljú fogkefét. Máskor meg bohócot csinálok magamból és meg se rezzen. Aztán megcsörren egy papírzacskó és újra röhög. Kész. Ki érti ezt?

Néha túlreagál dolgokat. Nekimegy valaminek, ami amúgy nem is kemény, vagy nem tud felemelni egy tárgyat, ami nehéz, és éktelen ordításba kezd. Olyankor nézek kerek szemekkel, hogy ez ugye majd elmúlik..?

Eszik. Kedvence a palacsinta és a csirkehús. Együtt eszünk, a saját kis praclijával tolja be a szájába a kaját, ez napi három takarítással jár, ettől függetlenül örülök, hogy ez így alakult. Csak később tudtam meg, hogy ez egy módszer, és neve is van neki: baby led weaning. Őrült tudományosak vagyunk. :)

Amúgy hat foga van, és mi is jól vagyunk köszi, voltunk nyaralni, és megnéztünk egy filmet, ami egy belga lány és egy japán fiú szerelméről szólt, de nem volt jó.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

India (3. rész) - Istenek tánca

Kerala államba vezető utunk egy apró incidenssel kezdődött. Ahogy írtam, egy belföldi repülőjárattal jöttünk. Megérkezve nagyon kitartóan vártuk a csomagokat, de az enyémet hiába. A személyzetet kérdezve annyit tudtunk meg, hogy "tiltott tárgy" volt benne, ezért Bombay-ben tartották, nem jött velünk a repcsin. Frankó... Rövidre fogva: az történt, hogy Sajó tatyóját a benne lévő (gyomorfertőtlenítésre rendeltetett) whiskey miatt feladott csomagként terveztük küldeni. Mivel idefelé Swiss-en simán kézicsomagként hoztuk a nagyzsákokat is, én nem terveztem vesződni a feladással. Viszont itt a reptéren húzták a szájukat, hogy úristen, very big , szóval hirtelen elhatározással rádobtam a feladós szalagra, anélkül, hogy a tartalmát különösebben átgondoltam volna, így sajnos benne maradt egy powerbank, amit nem igazán illik feladni... mondjuk nem tudom, miért nem szóltak még Bombay-ban, mikor amúgy egy óra késéssel indultunk, de mindegy. Long story short, ki kellett töltenünk egy papí...

India (2. rész) - Mumbai, első benyomások

Az út Amikor eljött az indulás nagy napja, sajnos egyikőnknek sem sikerült maradéktalanul jól aludnia, amin az sem segített, hogy hajnali 4-re a repülőtéren kellett lennünk. Svájci átszállással egy bő 1,5+9 órás út állt előttünk. Nekem újdonság volt a tengerentúli repülés is, hát... jó hosszú volt, de legalább volt beépített filmnézési lehetőség, és a repcsikosztnak hála(?) elkezdhettünk barátkozni az indiai fűszerezéssel. Helyi idő szerint 22:30-kor landoltunk. Fun fact: India az egyetlen ország, ahol valamennyi és fél(!!) óra az időeltolódás (4,5 órával van több, mint otthon). Utunk mottója később az lett, hogy "Ez India. Ne keress logikát." Ez volt az első dolog, amin ezt gyakorolhattuk. Landolás után egy gyors vízumellenőrzés (szintén helyi logika szerint minden ablaknál más módon és feltételek mentén zajlott), és lassan kezdtük szokni, hogy ne igyunk csapvizet. Fogat se mossunk vele. És gyümölcsöt se. Semmit. Még Ferihegyen vettünk két üveg whiskey-t, a biztonság kedvé...

India (5. rész) - Mezítláb a hegyen

De előbb együnk valamit... Mivel Belúrban az egyetlen valamirevaló étterem egy vega hely volt tradicionális kajákkal, ezért gondoltuk Sravanabelagola előtt eszünk valamit, amiben van hús, és a változatosság kedvéért nem a klasszik india vonal. Azt találtuk ki, hogy Hasszánban elmegyünk KFC-be. Ez már magában kalandos volt, mert ahogy talán már írtam (vagy nem?), az indiaiak eléggé maguknakvalók kajában, nem nagyon nyitnak más népek gasztronómiai kincsei felé. Hasszánba érkezve rögtön találkoztunk az indiai leleményesség egy gyöngyszemével. A városban rövid sétálgatás után (kábé 3db úton átkelés után azt mondtam, elég stresszes ez a városnézés, menjünk inkább enni) fogtunk egy riksát, és mondtuk neki, hogy a vasútállomás mellett levő KFC-be szeretnénk menni. Látszott rajta, hogy lövése nincs, miről beszélünk, és talán életében nem hallott erről a fura amerikai nevű helyről, de elindult. Reméltük a legjobbakat... Útközben megállt egy tök random helyen, és leszólított egy fiatal csajszit,...