Ugrás a fő tartalomra

És Olivér hogy van?

Ahogy telnek-múlnak a hónapok, lassan elfelejtődik, hogy ezt a gyereket valakinek meg kellett szülni; nem érdekes már, hogy terveztük-e, vagy a gólya hozta, csökken az olyan kérdések száma, mint Hogy vagy? Mentek nyaralni? Láttál valami jó filmet mostanában? Helyette átváltozunk valakikké, akik azért felelősek, hogy Olivér életben maradjon, eljusson A-ból B-be (mindenki nagy örömére), és válaszoljon az újonnan felmerülő kérdésekre, úgy mint Olivér hogy van? Hány foga van? Miket csinál már?

Hát lássuk.

Olivér jól van. Olyan értelemben legalábbis, hogy egészségesen született, azóta sem volt beteg. Persze csecsemőnek lenni iszonyú tortúra, egy év alatt nőni 30 centit, kinöveszteni 20 fogat, az embergyermek tök magatehetetlen, még egy banánt sem tud megpucolni magának... nem csodálom, hogy annyit sírnak.

Mozgásfejlődése jól halad, mászik, bútorokba kapaszkodva feláll, lépeget, és pakol... mindent lepakol, ami 1 méter alatt van, és megeszi.

Beszél. Jó, nem úgy, hogy Kérek egy csokit! vagy ilyesmi - egyelőre egy közép-afrikai törzsi nyelvjárást sikerült elsajátítania: Ava, ava, be be be be be, kökö, hhe. Prrrr. (A prrrr-höz nyálfröccsenés is tartozik.) És lassan egyébként az én szókincsem is visszafejlődik ilyenre. Fogok tudni még valaha állásinterjúzni..?

Visít. Úristen, ettől @gyf@52t kapok...... :-o

Nevet. Na, rögtön jobb érzés. :) Néha nevet bizonyos hangokon, mint zsupp meg vummp meg ilyenek, vagy ha a homlokomra ragasztom a tapadós aljú fogkefét. Máskor meg bohócot csinálok magamból és meg se rezzen. Aztán megcsörren egy papírzacskó és újra röhög. Kész. Ki érti ezt?

Néha túlreagál dolgokat. Nekimegy valaminek, ami amúgy nem is kemény, vagy nem tud felemelni egy tárgyat, ami nehéz, és éktelen ordításba kezd. Olyankor nézek kerek szemekkel, hogy ez ugye majd elmúlik..?

Eszik. Kedvence a palacsinta és a csirkehús. Együtt eszünk, a saját kis praclijával tolja be a szájába a kaját, ez napi három takarítással jár, ettől függetlenül örülök, hogy ez így alakult. Csak később tudtam meg, hogy ez egy módszer, és neve is van neki: baby led weaning. Őrült tudományosak vagyunk. :)

Amúgy hat foga van, és mi is jól vagyunk köszi, voltunk nyaralni, és megnéztünk egy filmet, ami egy belga lány és egy japán fiú szerelméről szólt, de nem volt jó.


Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A croissant-ok földjén

Avagy Párizs családdal... Prológ Az egész úgy kezdődött, hogy a rómaiak megszállták egész Galliát. Az egészet? Neeeem... Egy kis gall falu még ellenáll a..... Na várjunk. Még itt nem tartok. :) Szóval az egész úgy kezdődött, hogy Olivérnek egy nagyvonalú pillanatomban megígértem, hogy ha egy kicsit nagyobb lesz, mondjuk iskolás, akkor elviszem Párizsba palacsintázni. Nem tudom már pontosan mi volt a kontextus, de gondolom valahogy az ő palacsinta iránti szenvedélye állt össze az én pozitív párizsi emlékeimmel, meg hogy ott minden sarkon ilyen óriási palacsintákat lehetett enni. Persze manapság már Budafokon sem kunszt óriáspalacsintát kapni, de a ígéret szép szó: az idei év a gyermek naggyá válásának és a járvényhelyzet szempontjából is ideálisnak tűnt a felkerekedésre. Na jó, a járványhelyzetre majd még visszatérek... Nem volt teljesen zökkenőmentes a készülődés: még márciusban foglaltam szállást, majd nem sokkal utána az odafelé szóló repjegyet. Visszaútra nem találtam olyat, ami min
Megjegyzés küldése
További információk

Nem szándékom

Régen (gimiben) szívesen tanultam Weöres Sándor verseket feszültséglevezetésként, mert nagyon megnyugtató lüktetésük van. Aztán teltek múltak az évek, és egyre több rétegüket értettem meg. Vagy nem értettem, csak láttam a mélységüket. Vagy beleugrottam a mélységükbe. Vagy beleestem és kimásztam. Vagy beleestem, és újra vonz a mélysége, bár nem emlékszem pontosan, hogy miért. Mint ennek itt: Nem szándékom, hogy kérjelek a jóra. Perzselő szomjat kelteni a jóra: ezért jöttem. Nem szándékom, hogy hívjalak a jóra. Korgó éhet kelteni a jóra: ezért jöttem. Nem szándékom, hogy kérjelek és hívjalak. Ha nem iszol meg engem: torkod lángot vet. Beled összefacsarodik, ha nem eszel meg engem. Nem kérdem: akarsz-e követni. Választhatsz köztem és kínod között, S a kínt választani gyáva vagy – igen gyáva. Nem tervem, hogy vonjalak a jóra. Lépést sem teszek érted. Nem tervem, hogy várjalak a jóra. Magad kívánsz jönni hozzám. Hogy vonjalak és várjalak: nincs oly jelem. Kicsiny vagyok, mint a p
Megjegyzés küldése
További információk

Vége van

Akkor van vége, amikor vége van. És nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert ha vége van, akkor még folytatódhat ugyan, de ez nem jelent semmit. És nem akkor van vége, amikor másutt (máskor, mással etc.) basznak, hanem amikor vége van. És nem akkor van vége, amikor észreveszik, hanem amikor vége van, és nem is akkor, mikor kimondják vagy kigondolják vagy elhiszik vagy meglátják, hanem amikor vége van. És nem akkor, amikor valami új elkezdődik, mert attól, hogy vége van, még nem kezdődik el semmi sem. Vége nem akkor van, amikor szakítanak, otthagynak, összevesznek, elmennek, lelépnek, kirúgnak, kiugranak. Akkor van vége, amikor vége van. Amikor vége van, akkor van vége. Nem akkor van vége, amikor már nincs értelme, mert amikor már nincs értelme, akkor még lehet nagyon sokáig és nagyon rosszul. Nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert lehet, hogy mikor befejeződik, még egyáltalán nincs vége. Nem akkor van vége, amikor véget akarnak vetni, mert amikor véget ak
1 megjegyzés
További információk