Annyi rosszat hallottam már Dr Spock-ról, de nem igazán tudtam, mi ez a nagy ellenérzés, mert egy sort sem olvastam tőle.
Mostanáig...
Hétvégén volt szerencsém Anyukámnál belebotlani az ominózus műalkotásba (megnyugtatott, hogy csak az alapvető csecsemőápolási trükköket leste el belőle, a nevelésre vonatkozó tanácsokat gondosan megszűrte).
Szóval beleolvastam.
Olvastam...
Olvastam...
Anyu próbálta kivenni a kezemből, hogy ne olvassak hülyeségeket, de annyira lenyűgözött a könyörtelensége, hogy képtelen voltam letenni. Ilyeneket ír (nem fogom szó szerint idézni, mert nem hoztam magammal, arra meg sajnálom az időt, hogy letöltsem):
Amikor dolgunk van, de a csecsemő sír, határozott de szeretetteljes hangon magyarázzuk el neki, hogy most mást kell csinálnunk, és foglalja el magát.
Párdon..? Magyarázni egy 3 hónapos csecsemőnek, aki nemrég 9 hónapot töltött a testemben, sötétben, csendben, melegben, most meg kizuhant egy hideg, fényes, hangos világba, és most foglalja el magát? Mivel? Tévézzen?
Aztán a klasszikus: Ha a csecsemő 2 órája evett, akkor nem valószínű, hogy éhes. (Mér' nem?) Ha ilyenkor sír, hagyjuk sírni 15-20 percet, menjünk oda hozzá, próbáljuk meg megnyugtatni. (De még véletlenül se vegyük fel, mert elkényeztetjük! Erről még lesz szó később.) Ha fél óra múlva is sír, akkor etessük meg.
Hát jóhogy, mivel ekkor már 2,5 óránál tartunk... Nem lett volna egyszerűbb fél órája megetetni? Akkor most csend lenne.
Külön fejezetet szentel annak, hogy hogyan javítsuk meg az elkényeztetett csecsemőt. (Jelzem, még mindig 3-4 hónapos lényeknél tartunk, akik örülnek, ha lélegezni-enni-pisilni-kakilni tudnak önállóan.) Természetesen itt is nagy szerepet játszik az, hogy az anyai szívet meg kell keményíteni, és még véletlenül se nyúljál a síró gyerekedhez, mert aztán még az érettségire is a karodban kell majd bevinned!
Igen, van a gyerekeknek egy ilyen fura dolguk, hogy azt is sírással jelzik, ha például fáradtak. Ez tökre nem észszerű, mert akkor mondjuk mér nem inkább alszanak? De a gyerekek még nem gondolkoznak ilyen logikusan. Na mindegy, a lényeg, hogy ha ilyet észlelek, nálunk a következő zajlik: berakom hordozóba, kicsit még nyüszög, elkezdek mosogatni, a vízcsobogás-tesközelség kombó kellemesen leszedálja, mire minden edény tiszta, a gyermek is elaludt. Jó, nem mindig jön be, de az esetek 90%-ában azért igen, és addig sem kellett hosszú diskurzusba kezdenem a 4 hónapos gyerekemmel arról, hogy Anyának most dolga van, te addig nézzél tévét. :-)
Ennél tovább én sem olvastam, mert ennyi gonoszságot már nem bírtam elviselni. Minden bekezdésben ott lebegett kimondatlanul, hogy Dr Spock szerint a gyermek egy szükséges rossz, akit el kell hallgattatni, amíg Anya mosogat.
Szerintem meg Dr Spock egy marha.
Annyit még megjegyzek, hogy én sem vagyok az a mártírfajta anyuka, aki minden nyekkenésre százzal sprintel, illetve néha tényleg elég egy buksisimi, nem szoktam mindig szó szerint felvenni a gyereket. Meg biztos az is igaz, hogy problámásabb / sokadik gyereknél / ikreknél "keményebb lesz az anyai szív" - ebben nincs tapasztalatom. De direkt sírni hagyni amikor tehetek is valamit (nevelési célzattal... pff...), az nem csak gonosz, de felesleges is. Szerintem. Aztán olyan is van persze, hogy nem jövök rá, mi a kulcs, és akkor aztán van sírás, nem csak 15-20 perc... :-/ De akkor is "együtt sírunk", nem megyek el közben mosogatni.
VálaszTörlés