Ugrás a fő tartalomra

Kegyelem

Ezt azokra az időkre, amikor nagyon akarok valamit, ahelyett, hogy hagynám magától megérni a barackot. De Reményik Sándor jobban megírta helyettem:

Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Címkék

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

India (3. rész) - Istenek tánca

Kerala államba vezető utunk egy apró incidenssel kezdődött. Ahogy írtam, egy belföldi repülőjárattal jöttünk. Megérkezve nagyon kitartóan vártuk a csomagokat, de az enyémet hiába. A személyzetet kérdezve annyit tudtunk meg, hogy "tiltott tárgy" volt benne, ezért Bombay-ben tartották, nem jött velünk a repcsin. Frankó... Rövidre fogva: az történt, hogy Sajó tatyóját a benne lévő (gyomorfertőtlenítésre rendeltetett) whiskey miatt feladott csomagként terveztük küldeni. Mivel idefelé Swiss-en simán kézicsomagként hoztuk a nagyzsákokat is, én nem terveztem vesződni a feladással. Viszont itt a reptéren húzták a szájukat, hogy úristen, very big , szóval hirtelen elhatározással rádobtam a feladós szalagra, anélkül, hogy a tartalmát különösebben átgondoltam volna, így sajnos benne maradt egy powerbank, amit nem igazán illik feladni... mondjuk nem tudom, miért nem szóltak még Bombay-ban, mikor amúgy egy óra késéssel indultunk, de mindegy. Long story short, ki kellett töltenünk egy papí...
Megjegyzés küldése
További információk

India (8. rész) - Most már tényleg vége...

 Az utolsó napunkra még két konkrét dolgot szerettünk volna. Az egyik: visszamenni a Punjub Grillbe, ahol érkezésünkkor jót ettünk, és van Mumbaiban egy nagyon nagy mosoda, azt szerettük volna megnézni. Ezzel kezdtük, de az igazi hajnali mosásról még így is lekéstünk - így jár, aki lusta. :) Dhobi Ghat Ez a hely neve. Kábé 11-re értünk oda, akkor már inkább a ruhák száradását figyelhettük meg, elvétve mosott még pár ember. De nem volt így sem érdektelen a dolog. Elvileg ez egy kézi mosoda volt régen, most láttunk már pár mosógépet és centrifugát, de azért többnyire ezek a beton mosóteknők vagy micsodák uralták a teret: Mivel a nagymosás véget ért, a gyerekek a szokásos kreativitással használták ki a medencéket: Itt volt amúgy egy érdekes közjáték útközben. Elvileg ebbe a mosodába szabadon be lehet menni, de mint mindenhol, itt is vannak önjelölt idegenvezetők, akik ezúttal kicsit erőszakosabbak voltak, mint máshol. Dharavival ellentétben ennek az útnak nem akartunk nagy feneket ker...
Megjegyzés küldése
További információk

India (2. rész) - Mumbai, első benyomások

Az út Amikor eljött az indulás nagy napja, sajnos egyikőnknek sem sikerült maradéktalanul jól aludnia, amin az sem segített, hogy hajnali 4-re a repülőtéren kellett lennünk. Svájci átszállással egy bő 1,5+9 órás út állt előttünk. Nekem újdonság volt a tengerentúli repülés is, hát... jó hosszú volt, de legalább volt beépített filmnézési lehetőség, és a repcsikosztnak hála(?) elkezdhettünk barátkozni az indiai fűszerezéssel. Helyi idő szerint 22:30-kor landoltunk. Fun fact: India az egyetlen ország, ahol valamennyi és fél(!!) óra az időeltolódás (4,5 órával van több, mint otthon). Utunk mottója később az lett, hogy "Ez India. Ne keress logikát." Ez volt az első dolog, amin ezt gyakorolhattuk. Landolás után egy gyors vízumellenőrzés (szintén helyi logika szerint minden ablaknál más módon és feltételek mentén zajlott), és lassan kezdtük szokni, hogy ne igyunk csapvizet. Fogat se mossunk vele. És gyümölcsöt se. Semmit. Még Ferihegyen vettünk két üveg whiskey-t, a biztonság kedvé...
Megjegyzés küldése
További információk