India (6. rész) - Kőbe vésett dolgok

Mumbai-on kívül kevés dolog volt, ami rajta maradt az eredeti útitervünkön, Badami volt az egyik. Egyúttal az a hely, ahová teljesen elvárások nélkül mentem, nem volt semmi előzetes olvasmányélményem, vagy kép a fejemben. Vannak ott valami kőbe vésett templomok, ennyi volt bennem róla. Meg a bizalom, hogy ha ez úticél, akkor az jó okkal van.

Vonatút az éjszakában

Jó, hogy Sravanabelagolában kellőképp feltöltődtünk a dzsaina spirituális energiákkal, mert hosszú éjszakai út várt ránk... este szálltunk vonatra. Visszamentünk Hassan-ba, a vonatig hátralevő időt a kedvenc KFC-nkben töltöttük el a helyiekkel szelfizgetve (mármint inkább ők velünk, amúgy itt már kezdtem azt érezni, hogy ez az indiai titkosszolgálatnak valami követési módszere, na mindegy). A vonatra várva este 11 magasságában megfigyelhettük az indiai vasúti alkalmazottak (vagy rendőrök, vagy végülis nem derült ki, mi a pozijuk) ténykedését, akik azt kapták feladatul, hogy az embereket ne hagyják aludni a vonatállomáson. Ebben nem lazafacáznak, botokkal ütögetik őket, hogy keljenek fel. Oké, nem erősen vagy ilyesmi, hogy fájjon, de azért határozottan, na. Gondolom nem akarnak szokást abból, hogy ott alszanak emberek, mert amúgy sokan utaznak ilyen éjszakákon átívelő járatokkal, szóval adná magát, de tilos.

Ami még kihívás az indiai vonatokon, hogy mindenkinek valahová szól a jegye, de rohadt hosszúak, szóval jól meg kell nézni már állomáson, hogy hová állsz. Nehezítés, hogy baromi határozottan tudják mondani, hogy a te kocsid itt lesz, de ha megkérdezel egy másikat, akkor ugyanezzel a határozottsággal mutat tök más irányba, szóval igen nagy bölcsesség szükséges annak megérzéséhez, hogy kitől és hányszor kérünk iránymutatást. Na mindenesetre megtaláltuk a kocsinkat, az első 1st AC (első osztály) az utunk során. Jó, ne a kerekeken guruló Hilton képzeljétek el, de kettes fülkénk volt, lehetett nyugodtan aludni. Már aki tud aludni, hát nekem annyira nem sikerült sajnos, talán egy hullámvasúton nyugodtabb lett volna, így Hubliba érve nem voltam a világ legkipihentebb embere... :( 

Hubliban találkoztunk taxis... mármint riksás hiénákkal. Azt már megszoktuk, hogy minket nem a helyi árakon visznek, ezzel nem is volt olyan nagy bajunk. De itt.... wow, hát ezek a srácok nagyon kemények voltak. Persze meg lehet játszani, hogy elindulunk gyalog, de igazából ilyenkor szerintem ránk van írva, hogy nulla helyismeretünk van, rohadt fáradtak vagyunk, és nem okoz gondot kifizetni a normál ár 10x-esét sem akár, de hát azért namár. Végül volt egy rebbelis, aki a helyi tarifa csupán 2x-eséért elvitt minket. Hogy a társaitól utána mit kapott, azt már nem akarom tudni... amúgy valami olyasmiről beszéltek egymás közt, hogy nemsokára jön a nemtommilyen Express, ahol jól lehet kaszálni, gondolom sok és gazdag utassal, szóval gyanítom, azért senki nem halt éhen aznap.

Hubliból busszal mentünk Badamiba. Itt érdekességképp megosztok egy videót az egyik köztes megállóról. Kicsit örültem, hogy mi már a buszon vagyunk és nem most kell felkerülnünk rá:

Itt már némileg vidékiesebb a hangulat nagyon sötét bőrű emberekkel, régi buszokkal, kecskékkel...

...disznókkal, kutyákkal...

...bocival:

...majmokkal:

...még több disznóval, majmokkal és házitehénnel. :-D

És nagyon színes minden és mindenki:

No de egy kicsit előreszaladtam...

Kőbe vésett szent helyek

Reggel érkeztünk meg a városba (vagy ez itt falunak számít? nem is tudom). Valamit igényeltünk reggelire az éjszakai út után. Meg is láttunk egy pékség félét, de ehhez át kellett kelni az úttesten. Te jó ég, már megint.... 😱😱😱

Ezután a hotelba mentünk. Talán itt volt a legnagyobb kontraszt a helyszín szegénysége és hotel minősége között. Az egész placcot kábé 2 hónapja építették, mintha kifejezetten minket vártak volna vele. Öt csillagja volt, és meg is érdemelte. Jó, a medencébe nem mentem volna bele... És itt is volt full random dolgokat művelő személyzet, például este 8-kor megjelentek egy adag nescaféval, pedig nem kértük, és amúgy volt is még. Megköszöntük. (Lehet, hogy valaki más egy másik szobában meg nagyon várt rá, de ez már az ő problémája. :-D )

Kis pihi után bementünk a faluba. Elsőre még nem a konkrét sziklába vájt templomokhoz, hanem van mellette egy tó, partján egy templommal. Wow. Nagyon békés volt.

És ahol víz van, ott mosnak:

Majomból is sok volt:

...és aki nem vigyázott, annak kilopták a táskájából a kaját...

Ezt a képet visszafelé úton lőttem, nagyon kifejezi, amilyen Badami - meg talán egész India. Hatalmas nyüzsi, mindenhol egyszerre mennek a gyalogosok, a motorosok, a tehenek, kutyák... de közben simán lehet békésen üldögélni az út közepén koriandert árulva. Hát ilyen India...

Vacsorára nem voltunk igazán határozottak abban, hogy mit ennénk, ezért a Google maps segítségét kértük. Láttuk, hogy van a közelben egy Kebab Center nevű hely, na lássuk... sajnos fotó nem készült róla, de a hatalmas Kebab Center egy 0,5nm-es utcai kifőzde volt. :-D Amúgy egész jól kinéző kajával - az a fajta csirkecomb volt, amit a KFC-ben is lehetett venni mint indiai cucc. Én ettem volna valami könnyebbet, szóval végül egy pizzériában is kikötöttünk, és ahogy már írtam, Indiában inkább csak névben veszik át ezeket a fúziós kajákat, amúgy a pizza így nézett ki, és olyan íze volt mint az összes curry-nek és masalának és tandoori cuccnak. :-D

Másnap napnyugtára terveztük a sziklába vájt templomokat, mert akkor esik rá szépen a napfény, így délelőtt még megmásztuk a szembe-hegyet, ahol a változatosság kedvéért kis templomok voltak. Biztos már uncsinak hangzik ez a sok templom meg szent hely, de rá lehet hangolódni. Ilyenek voltak:

És a konkrét sziklatemplomok naplemetekor pedig ilyenek:

A templomok lábánál egy kis mosóprogram, 90 perc 30 fokon, intenzív információcserével:

Hazafelé még lőttem pár fotót, engem folyamatosan lenyűgözött, hogy bármerre megy az ember, valami kis szent hely felbukkan, mondjuk a házak között...

Ez a majom pedig Hanumán. A hinduizmusban sokféleképpen el lehet érni a megvilágosodást (vagy mit). Hanumán útján járva például "csak" követni kell az előírásokat, szertartásokat, a többit nem kell túlgondolni. Gondolom egy következő életben azért érdemes egy komplexebb isteni megnyilvánulást választani követésre, nehogy nagyon befásuljon az ember.

Este kipróbáltuk a hotel konyháját. Picit tartottunk tőle, hogy nagyon kevés vendég mellett mennyire kapunk friss dolgokat, de felesleges volt az aggodalmunk, nagyon jót ettünk:

Mahakuta

Másnap úgy döntöttünk, megnézzük a közeli Pattadakalt és a Mahakuta templomokat. Előbbi egy adag mindenféle templom, világörökség része meg ilyesmi, utóbbi pedig egy élő zarándokhely tök jó nyüzsivel és emberekkel. Szerintem a megfogalmazásomból már látszik is, melyik nyűgözött le jobban. :) Nem mintha Pattadakal amúgy ronda lett volna, sőt. Igazából elég nehéz betelni az indiai templomok szépségével. De mindig jobban érdekel, ahol emberek vannak, akik élik az életüket.

Ehhez az úthoz egy riksást kértünk meg, hogy legyen a magánsofőrünk erre a pár órára. Nekünk nem kellett minden állomáson új taxit keresni, ő meg aznapra megcsinálta a bizniszét és hazamehetett sziesztázni. Előbb megtankoltunk a hosszú útra, ott videóztam le ezt a jelenetet az india gyerekek utazásbiztonságáról: isofix, 5 pontos biztonsági öv, védőruha... ja nem. Három pontos biztonság (apa, anya, motor), kötött bukósisak, anya a gyönyörű műszálas száriját lazán rálógatja a hátsókerékre, és indulás. És nem ám a sarki kisboltig mentek, később előztük őket a főúton:

Pattadakal pedig így néz ki:

Flegmán álldogáló istenekkel:

Szóval szép, szép, de mi van akkor azzal a Shivás zarándokhellyel? Na gyerünk tovább.

Külsőre amúgy nincs különbség, de nagyon más, hogy tele van emberekkel. És nagyon más a Sravanabelagolai zarándokhelyhez képest is. Ott a szertartások meglehetősen formálisak voltak, ide pedig mintha élni jönnének az emberek: fürdenek, mosnak, esznek, beszélgetnek. (Milyen érdekes amúgy, hogy a dzsaina vallás elvileg azért vált el a hinduizmustól, mert egyes követők túl formálisnak találták, és itt éppen ellentétes a kontraszt.) 

A Pattadakali csendhez képest érdemes most itt egy kicsit átérezni a hangokat, amikor áldoznak:

...vagy rituális fürdőt vesznek, bár messziről ez inkább olyan volt, mint a Margit szigeti Palatinus hangjai a kerítésen kívülről:

A következő sarkon meg csak simán mosnak, ebben semmi rituális nincs. Vagyishát csak annyi, mint bármely hétköznapi ruhatisztításban:

Férfiak szigorúan külön:

Még egy kis fürdés:

Evés, ivás, hesszelés... hajfonás:

Shiva mindenhol:

És vegül az elmaradhatatlan Hey Sir! Photo?

Ezzel véget ér Badami tartózkodásunk, Ismét egy hosssssszú éjszakai út vár ránk vissza Mumbai-ba, ahol még pár tartalmas programmal megadjuk a módját utunk lezárásának. De már a vonatúton is van szerencsénk megismerkedni gazdag, de mókás indiaiakkal, akik... na de erről majd a következő bejegyzésben.