nemtitkosblog

Következő utunk Belúrba vezetett, ahová az ún. Hojszala templomok miatt mentünk, vagy ahogy magunk közt hivatkoztunk rá, a "csillag alakú templomok". Hogy pontosan melyik uralkodócsalád melyik évszázadban és milyen indíttatásból építtette, azt ott a helyszínen hűséges idegenvezetőnk, ChatGPT részletesen ismertette, de nem akarom a nyájas közönséget azzal áltatni, hogy ezeket az apró történelmi részleteket megjegyeztem... viszont a látvány valóban lélegzetelállító. De lépjünk egyet vissza, mert Indiában az út gyakran minimum olyan izgalmas, mint a cél... Mindenféle jármű Csodás kannúri szállásunkról hajnalban indultunk tovább, hogy estére megérkezzünk Belúrba. Riksával mentünk ki a vonathoz, nekem ez volt ez első élményem "autoriksával", úgyhogy le is videóztam: Van benne amúgy egy ilyen laza kabrió életérzés, a maga bájos indiai módján. Száguldunk, összeborzolja a hajam a szél... :-D Innen vonattal mentünk tovább, ebből is ez volt az első élményem (mármint távolsági...

Kerala államba vezető utunk egy apró incidenssel kezdődött. Ahogy írtam, egy belföldi repülőjárattal jöttünk. Megérkezve nagyon kitartóan vártuk a csomagokat, de az enyémet hiába. A személyzetet kérdezve annyit tudtunk meg, hogy "tiltott tárgy" volt benne, ezért Bombay-ben tartották, nem jött velünk a repcsin. Frankó... Rövidre fogva: az történt, hogy Sajó tatyóját a benne lévő (gyomorfertőtlenítésre rendeltetett) whiskey miatt feladott csomagként terveztük küldeni. Mivel idefelé Swiss-en simán kézicsomagként hoztuk a nagyzsákokat is, én nem terveztem vesződni a feladással. Viszont itt a reptéren húzták a szájukat, hogy úristen, very big , szóval hirtelen elhatározással rádobtam a feladós szalagra, anélkül, hogy a tartalmát különösebben átgondoltam volna, így sajnos benne maradt egy powerbank, amit nem igazán illik feladni... mondjuk nem tudom, miért nem szóltak még Bombay-ban, mikor amúgy egy óra késéssel indultunk, de mindegy. Long story short, ki kellett töltenünk egy papí...

Az út Amikor eljött az indulás nagy napja, sajnos egyikőnknek sem sikerült maradéktalanul jól aludnia, amin az sem segített, hogy hajnali 4-re a repülőtéren kellett lennünk. Svájci átszállással egy bő 1,5+9 órás út állt előttünk. Nekem újdonság volt a tengerentúli repülés is, hát... jó hosszú volt, de legalább volt beépített filmnézési lehetőség, és a repcsikosztnak hála(?) elkezdhettünk barátkozni az indiai fűszerezéssel. Helyi idő szerint 22:30-kor landoltunk. Fun fact: India az egyetlen ország, ahol valamennyi és fél(!!) óra az időeltolódás (4,5 órával van több, mint otthon). Utunk mottója később az lett, hogy "Ez India. Ne keress logikát." Ez volt az első dolog, amin ezt gyakorolhattuk. Landolás után egy gyors vízumellenőrzés (szintén helyi logika szerint minden ablaknál más módon és feltételek mentén zajlott), és lassan kezdtük szokni, hogy ne igyunk csapvizet. Fogat se mossunk vele. És gyümölcsöt se. Semmit. Még Ferihegyen vettünk két üveg whiskey-t, a biztonság kedvé...