Ugrás a fő tartalomra

Végzetes

Jól gondolja meg, aki az önismeret rögös útjára lép, mert van egy pont, ahol sötét az erdő, és nincs visszaút. Néha, miközben kicsorbult machetével vágom a sűrű bozótot, irigykedve gondolok azokra, akik boldog tudatlanságban sütkéreznek; ismerik és elfogadják a konvenciókat, tudják a tévéből, hogy milyen a világ, az egyházaktól, hogy milyen Isten, a könyvekből, hogy mi a Szerelem, és eszerint élnek, míg én az egyre sűrűbb bozótban gázolok, ha a posványon átértem, csak egy még nagyobb mocsár jön, aztán egy meredély, és így tovább...

Néha vannak segítők, de az út nagy része magányos.
Néha senki nem érti meg.
Néha különös lények jönnek: ajtót nyitnak, felkavarnak, derűt hoznak, tanítanak.

Tegnap egy földöntúli dalból kibújt egy kraken, és rámcsimpaszkodott a csápjaival. Kitépte a lelkem, a földre hajította és faképnél hagyott. Láttam a démonokat, tudtam, hogy itt voltak mindig, de sosem mutatkoztak. Zokogtam. Megállíthatatlanul. Vígasztalhatatlanul. Szabadon.
Másnap már együtt táncoltunk, mint régi jó barátok.



Néha szembejön valaki, egymásra nézünk, és tudom, hogy érti, tudja, hogy értem.
Azt mondják, a bozót után a béke jön. Azért kell megtenni az utat.

Sosem mennék más irányba.


Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A croissant-ok földjén

Avagy Párizs családdal... Prológ Az egész úgy kezdődött, hogy a rómaiak megszállták egész Galliát. Az egészet? Neeeem... Egy kis gall falu még ellenáll a..... Na várjunk. Még itt nem tartok. :) Szóval az egész úgy kezdődött, hogy Olivérnek egy nagyvonalú pillanatomban megígértem, hogy ha egy kicsit nagyobb lesz, mondjuk iskolás, akkor elviszem Párizsba palacsintázni. Nem tudom már pontosan mi volt a kontextus, de gondolom valahogy az ő palacsinta iránti szenvedélye állt össze az én pozitív párizsi emlékeimmel, meg hogy ott minden sarkon ilyen óriási palacsintákat lehetett enni. Persze manapság már Budafokon sem kunszt óriáspalacsintát kapni, de a ígéret szép szó: az idei év a gyermek naggyá válásának és a járvényhelyzet szempontjából is ideálisnak tűnt a felkerekedésre. Na jó, a járványhelyzetre majd még visszatérek... Nem volt teljesen zökkenőmentes a készülődés: még márciusban foglaltam szállást, majd nem sokkal utána az odafelé szóló repjegyet. Visszaútra nem találtam olyat, ami min...
Megjegyzés küldése
További információk

Vége van

Akkor van vége, amikor vége van. És nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert ha vége van, akkor még folytatódhat ugyan, de ez nem jelent semmit. És nem akkor van vége, amikor másutt (máskor, mással etc.) basznak, hanem amikor vége van. És nem akkor van vége, amikor észreveszik, hanem amikor vége van, és nem is akkor, mikor kimondják vagy kigondolják vagy elhiszik vagy meglátják, hanem amikor vége van. És nem akkor, amikor valami új elkezdődik, mert attól, hogy vége van, még nem kezdődik el semmi sem. Vége nem akkor van, amikor szakítanak, otthagynak, összevesznek, elmennek, lelépnek, kirúgnak, kiugranak. Akkor van vége, amikor vége van. Amikor vége van, akkor van vége. Nem akkor van vége, amikor már nincs értelme, mert amikor már nincs értelme, akkor még lehet nagyon sokáig és nagyon rosszul. Nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert lehet, hogy mikor befejeződik, még egyáltalán nincs vége. Nem akkor van vége, amikor véget akarnak vetni, mert amikor véget ak...
1 megjegyzés
További információk

Nem szándékom

Régen (gimiben) szívesen tanultam Weöres Sándor verseket feszültséglevezetésként, mert nagyon megnyugtató lüktetésük van. Aztán teltek múltak az évek, és egyre több rétegüket értettem meg. Vagy nem értettem, csak láttam a mélységüket. Vagy beleugrottam a mélységükbe. Vagy beleestem és kimásztam. Vagy beleestem, és újra vonz a mélysége, bár nem emlékszem pontosan, hogy miért. Mint ennek itt: Nem szándékom, hogy kérjelek a jóra. Perzselő szomjat kelteni a jóra: ezért jöttem. Nem szándékom, hogy hívjalak a jóra. Korgó éhet kelteni a jóra: ezért jöttem. Nem szándékom, hogy kérjelek és hívjalak. Ha nem iszol meg engem: torkod lángot vet. Beled összefacsarodik, ha nem eszel meg engem. Nem kérdem: akarsz-e követni. Választhatsz köztem és kínod között, S a kínt választani gyáva vagy – igen gyáva. Nem tervem, hogy vonjalak a jóra. Lépést sem teszek érted. Nem tervem, hogy várjalak a jóra. Magad kívánsz jönni hozzám. Hogy vonjalak és várjalak: nincs oly jelem. Kicsiny vagyok, mint a p...
Megjegyzés küldése
További információk