Ugrás a fő tartalomra

Nyaralok

Éppen a szüleimnél nyaralok úgymond, ugyanis az utóbbi időben kicsit elfáradtam a gyermekemmel való otthonlétben. A teljesség igénye nélkül néhány történet, hogy miért:

Főzök. Olivér elmélyülten szedi ízeire a zöldséges rizsbe szánt zöldhagymát. Teljes flow. Tíz perce csak szedi. Na mondom, ebbe most nagyon belemélyedt, akkor bemegyek a szobába megnézni valamit. 20 mp múlva fura zajok, Olivér felmászott a fellépőre, és a hagymát tervezte beleszórni a lobogó vízbe... :-o :-o :-o

Fodrásznál voltam. Látta, hogy ez mindenkinek nagy örömet okozott, ezért valamelyik nap a hátam mögé somfordált egy körömvágó ollóval, és gondolta, hajvágás által ő is örömet okoz nekem... :-o :-o :-o (Meg sem köszöntem szegénynek. Sőt...) :(

Van egy új ágya. Persze 5-ből 1x alszik benne, amúgy velünk aludni jobb, ez érthető. És mindig a másik párnája kell. Amin fekszem. Cserélünk. Akkor hirtelen jobb a régi párna. Cserélünk. Akkor hirtelen jobb a másik párna. Odaadom. Akkor megint az kell, amin fekszem. Ok. De az nem jó. A másik jó. Akkor elegem lesz. Nem adom oda. Akkor sír 5 percet. Akkor odaadom. Akkor megnyugszik. (Tudom, elrontom, kösz az infót.)

Segít a házimunkában. Eszem ágában sincs ebben megakadályozni, csak így minden 17x tovább tart, mert fel kell mosni a kiborult felmosóvizet, eltávolítani a felporszívózott tárgyakat a porszívóból, megnyugtatni, ha kiveszem a kezéből a söprűt és emiatt bánatos.

Összetöri a bögrét.

Megtalálja a gyufát.

Szájába veszi a csavart.

Anya-vegyél-fel. Anya-vegyél-fel. Anya-vegyél-fel.

Tej! Tejj! Tejjjj!

"Ette! Ette! Ette!"
(Ez a mesét jelenti, méghozzá számítógépen. Akkor nyugtom van. Persze, ellenkezik az elveimmel, de hogy klasszikusokat idézzek: vannak az elvek és van a túlélés.)

Hát ilyenek. Tudom, vannak ennél nagyobb katasztrófák is, de jól esik egy kicsit ülni és nem csinálni semmit.


Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A croissant-ok földjén

Avagy Párizs családdal... Prológ Az egész úgy kezdődött, hogy a rómaiak megszállták egész Galliát. Az egészet? Neeeem... Egy kis gall falu még ellenáll a..... Na várjunk. Még itt nem tartok. :) Szóval az egész úgy kezdődött, hogy Olivérnek egy nagyvonalú pillanatomban megígértem, hogy ha egy kicsit nagyobb lesz, mondjuk iskolás, akkor elviszem Párizsba palacsintázni. Nem tudom már pontosan mi volt a kontextus, de gondolom valahogy az ő palacsinta iránti szenvedélye állt össze az én pozitív párizsi emlékeimmel, meg hogy ott minden sarkon ilyen óriási palacsintákat lehetett enni. Persze manapság már Budafokon sem kunszt óriáspalacsintát kapni, de a ígéret szép szó: az idei év a gyermek naggyá válásának és a járvényhelyzet szempontjából is ideálisnak tűnt a felkerekedésre. Na jó, a járványhelyzetre majd még visszatérek... Nem volt teljesen zökkenőmentes a készülődés: még márciusban foglaltam szállást, majd nem sokkal utána az odafelé szóló repjegyet. Visszaútra nem találtam olyat, ami min...
Megjegyzés küldése
További információk

Vége van

Akkor van vége, amikor vége van. És nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert ha vége van, akkor még folytatódhat ugyan, de ez nem jelent semmit. És nem akkor van vége, amikor másutt (máskor, mással etc.) basznak, hanem amikor vége van. És nem akkor van vége, amikor észreveszik, hanem amikor vége van, és nem is akkor, mikor kimondják vagy kigondolják vagy elhiszik vagy meglátják, hanem amikor vége van. És nem akkor, amikor valami új elkezdődik, mert attól, hogy vége van, még nem kezdődik el semmi sem. Vége nem akkor van, amikor szakítanak, otthagynak, összevesznek, elmennek, lelépnek, kirúgnak, kiugranak. Akkor van vége, amikor vége van. Amikor vége van, akkor van vége. Nem akkor van vége, amikor már nincs értelme, mert amikor már nincs értelme, akkor még lehet nagyon sokáig és nagyon rosszul. Nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert lehet, hogy mikor befejeződik, még egyáltalán nincs vége. Nem akkor van vége, amikor véget akarnak vetni, mert amikor véget ak...
1 megjegyzés
További információk

Nem szándékom

Régen (gimiben) szívesen tanultam Weöres Sándor verseket feszültséglevezetésként, mert nagyon megnyugtató lüktetésük van. Aztán teltek múltak az évek, és egyre több rétegüket értettem meg. Vagy nem értettem, csak láttam a mélységüket. Vagy beleugrottam a mélységükbe. Vagy beleestem és kimásztam. Vagy beleestem, és újra vonz a mélysége, bár nem emlékszem pontosan, hogy miért. Mint ennek itt: Nem szándékom, hogy kérjelek a jóra. Perzselő szomjat kelteni a jóra: ezért jöttem. Nem szándékom, hogy hívjalak a jóra. Korgó éhet kelteni a jóra: ezért jöttem. Nem szándékom, hogy kérjelek és hívjalak. Ha nem iszol meg engem: torkod lángot vet. Beled összefacsarodik, ha nem eszel meg engem. Nem kérdem: akarsz-e követni. Választhatsz köztem és kínod között, S a kínt választani gyáva vagy – igen gyáva. Nem tervem, hogy vonjalak a jóra. Lépést sem teszek érted. Nem tervem, hogy várjalak a jóra. Magad kívánsz jönni hozzám. Hogy vonjalak és várjalak: nincs oly jelem. Kicsiny vagyok, mint a p...
Megjegyzés küldése
További információk