Ugrás a fő tartalomra

Nyaralok

Éppen a szüleimnél nyaralok úgymond, ugyanis az utóbbi időben kicsit elfáradtam a gyermekemmel való otthonlétben. A teljesség igénye nélkül néhány történet, hogy miért:

Főzök. Olivér elmélyülten szedi ízeire a zöldséges rizsbe szánt zöldhagymát. Teljes flow. Tíz perce csak szedi. Na mondom, ebbe most nagyon belemélyedt, akkor bemegyek a szobába megnézni valamit. 20 mp múlva fura zajok, Olivér felmászott a fellépőre, és a hagymát tervezte beleszórni a lobogó vízbe... :-o :-o :-o

Fodrásznál voltam. Látta, hogy ez mindenkinek nagy örömet okozott, ezért valamelyik nap a hátam mögé somfordált egy körömvágó ollóval, és gondolta, hajvágás által ő is örömet okoz nekem... :-o :-o :-o (Meg sem köszöntem szegénynek. Sőt...) :(

Van egy új ágya. Persze 5-ből 1x alszik benne, amúgy velünk aludni jobb, ez érthető. És mindig a másik párnája kell. Amin fekszem. Cserélünk. Akkor hirtelen jobb a régi párna. Cserélünk. Akkor hirtelen jobb a másik párna. Odaadom. Akkor megint az kell, amin fekszem. Ok. De az nem jó. A másik jó. Akkor elegem lesz. Nem adom oda. Akkor sír 5 percet. Akkor odaadom. Akkor megnyugszik. (Tudom, elrontom, kösz az infót.)

Segít a házimunkában. Eszem ágában sincs ebben megakadályozni, csak így minden 17x tovább tart, mert fel kell mosni a kiborult felmosóvizet, eltávolítani a felporszívózott tárgyakat a porszívóból, megnyugtatni, ha kiveszem a kezéből a söprűt és emiatt bánatos.

Összetöri a bögrét.

Megtalálja a gyufát.

Szájába veszi a csavart.

Anya-vegyél-fel. Anya-vegyél-fel. Anya-vegyél-fel.

Tej! Tejj! Tejjjj!

"Ette! Ette! Ette!"
(Ez a mesét jelenti, méghozzá számítógépen. Akkor nyugtom van. Persze, ellenkezik az elveimmel, de hogy klasszikusokat idézzek: vannak az elvek és van a túlélés.)

Hát ilyenek. Tudom, vannak ennél nagyobb katasztrófák is, de jól esik egy kicsit ülni és nem csinálni semmit.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

India (3. rész) - Istenek tánca

Kerala államba vezető utunk egy apró incidenssel kezdődött. Ahogy írtam, egy belföldi repülőjárattal jöttünk. Megérkezve nagyon kitartóan vártuk a csomagokat, de az enyémet hiába. A személyzetet kérdezve annyit tudtunk meg, hogy "tiltott tárgy" volt benne, ezért Bombay-ben tartották, nem jött velünk a repcsin. Frankó... Rövidre fogva: az történt, hogy Sajó tatyóját a benne lévő (gyomorfertőtlenítésre rendeltetett) whiskey miatt feladott csomagként terveztük küldeni. Mivel idefelé Swiss-en simán kézicsomagként hoztuk a nagyzsákokat is, én nem terveztem vesződni a feladással. Viszont itt a reptéren húzták a szájukat, hogy úristen, very big , szóval hirtelen elhatározással rádobtam a feladós szalagra, anélkül, hogy a tartalmát különösebben átgondoltam volna, így sajnos benne maradt egy powerbank, amit nem igazán illik feladni... mondjuk nem tudom, miért nem szóltak még Bombay-ban, mikor amúgy egy óra késéssel indultunk, de mindegy. Long story short, ki kellett töltenünk egy papí...

India (2. rész) - Mumbai, első benyomások

Az út Amikor eljött az indulás nagy napja, sajnos egyikőnknek sem sikerült maradéktalanul jól aludnia, amin az sem segített, hogy hajnali 4-re a repülőtéren kellett lennünk. Svájci átszállással egy bő 1,5+9 órás út állt előttünk. Nekem újdonság volt a tengerentúli repülés is, hát... jó hosszú volt, de legalább volt beépített filmnézési lehetőség, és a repcsikosztnak hála(?) elkezdhettünk barátkozni az indiai fűszerezéssel. Helyi idő szerint 22:30-kor landoltunk. Fun fact: India az egyetlen ország, ahol valamennyi és fél(!!) óra az időeltolódás (4,5 órával van több, mint otthon). Utunk mottója később az lett, hogy "Ez India. Ne keress logikát." Ez volt az első dolog, amin ezt gyakorolhattuk. Landolás után egy gyors vízumellenőrzés (szintén helyi logika szerint minden ablaknál más módon és feltételek mentén zajlott), és lassan kezdtük szokni, hogy ne igyunk csapvizet. Fogat se mossunk vele. És gyümölcsöt se. Semmit. Még Ferihegyen vettünk két üveg whiskey-t, a biztonság kedvé...

India (8. rész) - Most már tényleg vége...

 Az utolsó napunkra még két konkrét dolgot szerettünk volna. Az egyik: visszamenni a Punjub Grillbe, ahol érkezésünkkor jót ettünk, és van Mumbaiban egy nagyon nagy mosoda, azt szerettük volna megnézni. Ezzel kezdtük, de az igazi hajnali mosásról még így is lekéstünk - így jár, aki lusta. :) Dhobi Ghat Ez a hely neve. Kábé 11-re értünk oda, akkor már inkább a ruhák száradását figyelhettük meg, elvétve mosott még pár ember. De nem volt így sem érdektelen a dolog. Elvileg ez egy kézi mosoda volt régen, most láttunk már pár mosógépet és centrifugát, de azért többnyire ezek a beton mosóteknők vagy micsodák uralták a teret: Mivel a nagymosás véget ért, a gyerekek a szokásos kreativitással használták ki a medencéket: Itt volt amúgy egy érdekes közjáték útközben. Elvileg ebbe a mosodába szabadon be lehet menni, de mint mindenhol, itt is vannak önjelölt idegenvezetők, akik ezúttal kicsit erőszakosabbak voltak, mint máshol. Dharavival ellentétben ennek az útnak nem akartunk nagy feneket ker...