Ugrás a fő tartalomra

Gy.I.K.

• Milyen érzés?

Ez milyen kérdés már..? Következő órára tessék jobban felkészülni!

Na jó, lássuk:

Ha például pár éve valaki azt mondja nekem, hogy "Figyu, a következő 4-5 hónapban minden nap fel foglak ébreszteni 3 óránként - néha talán kicsit gyakrabban -, és te ezután azt mondod, kösz, jól vagyok!" - akkor a képébe röhögök.
Pedig amúgy egész jól vagyok, kösz. :)

Most jó lenne olyanokat írni, hogy az anyaság nagyszerű érzés, spirituális felemelkedés, csupa móka és kacagás, de...
...az anyaság szívás. Na jó, mondjuk: szolgálat. Bár nem tapasztaltam, de a katonaságra hasonlíthat: az is szívás, de az idő mindent megszépít, és életre szóló barátságok köttetnek, mert aki nem volt katona, az el sem tudja képzelni, hogy milyen katonának lenni. Aki nem volt katona, azt esetleg sokkolja, hogy reggel ötkor 2 óra alvás után 20 kilométert kellett futni a jégesőben, aki volt, az rákontráz egy sokkolóbb történettel.
Talán annyiban más, hogy egy katona nem érzékenyül el, ha az őrmester elszenderedik a mellkasán... nem áll meg az ágya fölött, s nézi, milyen békés arca van... nem öleli meg csak úgy, nem dícséri meg, ha böfög...
Szóval egy kicsit azért különbözik.
Remélem, nem törtem össze nagy illúziókat.

Hogy telik egy napod?

Dögunalom, nem csinálok egész nap semmit.

Viszont nagyon sokmindenbe belekezdek!

Elkezdek kávét csinálni. Felveszem a gyereket, mert sír. Megetetem. Berakok egy mosást. Bedugom a vasalót. Kihúzom a vasalót, felveszem a gyereket. Leteszem. Bedugom a vasalót. Kihúzom. Sétálok 60-70 hosszt a lakásban gyerekkel. Bepelenkázom. Leteszem, kivasalok. Elkezdem összerakni a Tesco rendelést. Megéhezek. Összedobok valami ebédet. Megetetem a gyereket. Megmelegítem az ebédet, mert kihűlt. Felveszem a gyereket. Megetetem, mert nem lakott jól. Leteszem. Felveszem. Leteszem. Berakom hordozóba, megmelegítem az ebédem, eszek. Leteszem a gyereket. Bepelenkázom. Megetetem. Folytatom a Tesco rendelést. Sír, megetetem, bepelenkázom, kimegyünk sétálni. Visszatérve elkezdek kiteregetni. Bemegyek a gyerekhez, mert nyüszög. Mire beérek, alszik. Folytatom a teregetést. Nyüszög. Bemegyek. Alszik. Teregetek. Nyüszög. Megetetem, bepelenkázom. Sétálok vele 80 hosszt. Leteszem. Csinálok szendvicset. Megesz... nem... előbb megetetem a gyereket. Sétálok vele 50 hosszt. Fürdetéshez előkészítem, kiszervezem a feladatot. Tiszta gyereket megetetem, visszamegyek a szendvicsemhez. Sétálok a gyerekkel 30 hosszt, majd 20 percet hordozóban, leteszem aludni. Folytatom a Tesco rendelést.
Várjunk, reggel akartam csinálni egy kávét... na most már mindegy.
Zuhany, 5 perc olvasás, ájulás, ébredés, megetetem a gyereket, alvás, ébredés, megetetem, bepelenkázom, alvás, ébredés, megetetem, reggelizek, elkezdek csinálni egy kávét.

Hogy megy a pelenkázás meg minden?

Mintha egész életemben ezt csináltam volna.

Van tejed?

Van.

• Miket tud már csinálni?

Egyelőre inkább a hízásra összpontosítja a figyelmét.
De ha a védőnő kérdi: arcokra fókuszál, mosolyog, pelenkát kézbe (és szájba) vesz, elnyújtott madárhangokat hallat.
Hát ez alapján még nem vennék fel cirkuszba dolgozni...

Milyen volt a szülés?

Kemény.

Erről anno írtam egy levelet az érdeklődőknek, itt el ehet olvasni. Próbáltam visszafogott lenni, de a visszajelzések alapján inkább csak erős idegzetűeknek és más anyukáknak ajánlom.
Én szóltam.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

India (8. rész) - Most már tényleg vége...

 Az utolsó napunkra még két konkrét dolgot szerettünk volna. Az egyik: visszamenni a Punjub Grillbe, ahol érkezésünkkor jót ettünk, és van Mumbaiban egy nagyon nagy mosoda, azt szerettük volna megnézni. Ezzel kezdtük, de az igazi hajnali mosásról még így is lekéstünk - így jár, aki lusta. :) Dhobi Ghat Ez a hely neve. Kábé 11-re értünk oda, akkor már inkább a ruhák száradását figyelhettük meg, elvétve mosott még pár ember. De nem volt így sem érdektelen a dolog. Elvileg ez egy kézi mosoda volt régen, most láttunk már pár mosógépet és centrifugát, de azért többnyire ezek a beton mosóteknők vagy micsodák uralták a teret: Mivel a nagymosás véget ért, a gyerekek a szokásos kreativitással használták ki a medencéket: Itt volt amúgy egy érdekes közjáték útközben. Elvileg ebbe a mosodába szabadon be lehet menni, de mint mindenhol, itt is vannak önjelölt idegenvezetők, akik ezúttal kicsit erőszakosabbak voltak, mint máshol. Dharavival ellentétben ennek az útnak nem akartunk nagy feneket ker...

India (6. rész) - Kőbe vésett dolgok

Mumbai-on kívül kevés dolog volt, ami rajta maradt az eredeti útitervünkön, Badami volt az egyik. Egyúttal az a hely, ahová teljesen elvárások nélkül mentem, nem volt semmi előzetes olvasmányélményem, vagy kép a fejemben. Vannak ott valami kőbe vésett templomok, ennyi volt bennem róla. Meg a bizalom, hogy ha ez úticél, akkor az jó okkal van. Vonatút az éjszakában Jó, hogy Sravanabelagolában kellőképp feltöltődtünk a dzsaina spirituális energiákkal, mert hosszú éjszakai út várt ránk... este szálltunk vonatra. Visszamentünk Hassan-ba, a vonatig hátralevő időt a kedvenc KFC-nkben töltöttük el a helyiekkel szelfizgetve (mármint inkább ők velünk, amúgy itt már kezdtem azt érezni, hogy ez az indiai titkosszolgálatnak valami követési módszere, na mindegy). A vonatra várva este 11 magasságában megfigyelhettük az indiai vasúti alkalmazottak (vagy rendőrök, vagy végülis nem derült ki, mi a pozijuk) ténykedését, akik azt kapták feladatul, hogy az embereket ne hagyják aludni a vonatállomáson. Ebbe...

India (7. rész) - Mumbai, a kör bezárul

Huhh, hát eltartott egy darabig megírni ezt az úti megemlékezést, és így több mint 3 hónap távlatából már néha segítséget kellett kérnem, hogy mi hogy is volt? Hol szálltunk át? És akkor ott volt az, hogy...? Na igen. :) De lassan a végére érek, ahogy bő két hetes utazásunk végén visszatérünk oda, ahonnan elindultunk, Mumbai-ba, vagy ahogy az angolok elnevezték maguknak: Bombay. Még 2 teljes napunk volt itt, kicsit spoilerezek, hogy végül mi fért bele: - egy mecset (igen, sokféle vallás van errefelé) - egy slum (nyomornegyed - ezen sokat hezitáltam, hogy akarom-e, de ezt majd kifejtem) - mozi - egy nagyon nagy mosoda - és persze sok random lófrálás, kaja De minden indiai célhoz hozzátartozik az odavezető út izgalma, melynek témája ezúttal: Az előkelők Induljunk akkor Badamiból, ahol kicsit már fáradtan, de lelkesen, testben és fejben is az eddigi leghosszabb, éjszakai, cirka 12 órás vonatutunkra készülödünk. Számomra továbbra is döbbenetes, hogy ezek az egész Indiát átszelő vonatok aká...