Ugrás a fő tartalomra

Gy.I.K.

• Milyen érzés?

Ez milyen kérdés már..? Következő órára tessék jobban felkészülni!

Na jó, lássuk:

Ha például pár éve valaki azt mondja nekem, hogy "Figyu, a következő 4-5 hónapban minden nap fel foglak ébreszteni 3 óránként - néha talán kicsit gyakrabban -, és te ezután azt mondod, kösz, jól vagyok!" - akkor a képébe röhögök.
Pedig amúgy egész jól vagyok, kösz. :)

Most jó lenne olyanokat írni, hogy az anyaság nagyszerű érzés, spirituális felemelkedés, csupa móka és kacagás, de...
...az anyaság szívás. Na jó, mondjuk: szolgálat. Bár nem tapasztaltam, de a katonaságra hasonlíthat: az is szívás, de az idő mindent megszépít, és életre szóló barátságok köttetnek, mert aki nem volt katona, az el sem tudja képzelni, hogy milyen katonának lenni. Aki nem volt katona, azt esetleg sokkolja, hogy reggel ötkor 2 óra alvás után 20 kilométert kellett futni a jégesőben, aki volt, az rákontráz egy sokkolóbb történettel.
Talán annyiban más, hogy egy katona nem érzékenyül el, ha az őrmester elszenderedik a mellkasán... nem áll meg az ágya fölött, s nézi, milyen békés arca van... nem öleli meg csak úgy, nem dícséri meg, ha böfög...
Szóval egy kicsit azért különbözik.
Remélem, nem törtem össze nagy illúziókat.

Hogy telik egy napod?

Dögunalom, nem csinálok egész nap semmit.

Viszont nagyon sokmindenbe belekezdek!

Elkezdek kávét csinálni. Felveszem a gyereket, mert sír. Megetetem. Berakok egy mosást. Bedugom a vasalót. Kihúzom a vasalót, felveszem a gyereket. Leteszem. Bedugom a vasalót. Kihúzom. Sétálok 60-70 hosszt a lakásban gyerekkel. Bepelenkázom. Leteszem, kivasalok. Elkezdem összerakni a Tesco rendelést. Megéhezek. Összedobok valami ebédet. Megetetem a gyereket. Megmelegítem az ebédet, mert kihűlt. Felveszem a gyereket. Megetetem, mert nem lakott jól. Leteszem. Felveszem. Leteszem. Berakom hordozóba, megmelegítem az ebédem, eszek. Leteszem a gyereket. Bepelenkázom. Megetetem. Folytatom a Tesco rendelést. Sír, megetetem, bepelenkázom, kimegyünk sétálni. Visszatérve elkezdek kiteregetni. Bemegyek a gyerekhez, mert nyüszög. Mire beérek, alszik. Folytatom a teregetést. Nyüszög. Bemegyek. Alszik. Teregetek. Nyüszög. Megetetem, bepelenkázom. Sétálok vele 80 hosszt. Leteszem. Csinálok szendvicset. Megesz... nem... előbb megetetem a gyereket. Sétálok vele 50 hosszt. Fürdetéshez előkészítem, kiszervezem a feladatot. Tiszta gyereket megetetem, visszamegyek a szendvicsemhez. Sétálok a gyerekkel 30 hosszt, majd 20 percet hordozóban, leteszem aludni. Folytatom a Tesco rendelést.
Várjunk, reggel akartam csinálni egy kávét... na most már mindegy.
Zuhany, 5 perc olvasás, ájulás, ébredés, megetetem a gyereket, alvás, ébredés, megetetem, bepelenkázom, alvás, ébredés, megetetem, reggelizek, elkezdek csinálni egy kávét.

Hogy megy a pelenkázás meg minden?

Mintha egész életemben ezt csináltam volna.

Van tejed?

Van.

• Miket tud már csinálni?

Egyelőre inkább a hízásra összpontosítja a figyelmét.
De ha a védőnő kérdi: arcokra fókuszál, mosolyog, pelenkát kézbe (és szájba) vesz, elnyújtott madárhangokat hallat.
Hát ez alapján még nem vennék fel cirkuszba dolgozni...

Milyen volt a szülés?

Kemény.

Erről anno írtam egy levelet az érdeklődőknek, itt el ehet olvasni. Próbáltam visszafogott lenni, de a visszajelzések alapján inkább csak erős idegzetűeknek és más anyukáknak ajánlom.
Én szóltam.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

India (3. rész) - Istenek tánca

Kerala államba vezető utunk egy apró incidenssel kezdődött. Ahogy írtam, egy belföldi repülőjárattal jöttünk. Megérkezve nagyon kitartóan vártuk a csomagokat, de az enyémet hiába. A személyzetet kérdezve annyit tudtunk meg, hogy "tiltott tárgy" volt benne, ezért Bombay-ben tartották, nem jött velünk a repcsin. Frankó... Rövidre fogva: az történt, hogy Sajó tatyóját a benne lévő (gyomorfertőtlenítésre rendeltetett) whiskey miatt feladott csomagként terveztük küldeni. Mivel idefelé Swiss-en simán kézicsomagként hoztuk a nagyzsákokat is, én nem terveztem vesződni a feladással. Viszont itt a reptéren húzták a szájukat, hogy úristen, very big , szóval hirtelen elhatározással rádobtam a feladós szalagra, anélkül, hogy a tartalmát különösebben átgondoltam volna, így sajnos benne maradt egy powerbank, amit nem igazán illik feladni... mondjuk nem tudom, miért nem szóltak még Bombay-ban, mikor amúgy egy óra késéssel indultunk, de mindegy. Long story short, ki kellett töltenünk egy papí...

India (8. rész) - Most már tényleg vége...

 Az utolsó napunkra még két konkrét dolgot szerettünk volna. Az egyik: visszamenni a Punjub Grillbe, ahol érkezésünkkor jót ettünk, és van Mumbaiban egy nagyon nagy mosoda, azt szerettük volna megnézni. Ezzel kezdtük, de az igazi hajnali mosásról még így is lekéstünk - így jár, aki lusta. :) Dhobi Ghat Ez a hely neve. Kábé 11-re értünk oda, akkor már inkább a ruhák száradását figyelhettük meg, elvétve mosott még pár ember. De nem volt így sem érdektelen a dolog. Elvileg ez egy kézi mosoda volt régen, most láttunk már pár mosógépet és centrifugát, de azért többnyire ezek a beton mosóteknők vagy micsodák uralták a teret: Mivel a nagymosás véget ért, a gyerekek a szokásos kreativitással használták ki a medencéket: Itt volt amúgy egy érdekes közjáték útközben. Elvileg ebbe a mosodába szabadon be lehet menni, de mint mindenhol, itt is vannak önjelölt idegenvezetők, akik ezúttal kicsit erőszakosabbak voltak, mint máshol. Dharavival ellentétben ennek az útnak nem akartunk nagy feneket ker...

India (2. rész) - Mumbai, első benyomások

Az út Amikor eljött az indulás nagy napja, sajnos egyikőnknek sem sikerült maradéktalanul jól aludnia, amin az sem segített, hogy hajnali 4-re a repülőtéren kellett lennünk. Svájci átszállással egy bő 1,5+9 órás út állt előttünk. Nekem újdonság volt a tengerentúli repülés is, hát... jó hosszú volt, de legalább volt beépített filmnézési lehetőség, és a repcsikosztnak hála(?) elkezdhettünk barátkozni az indiai fűszerezéssel. Helyi idő szerint 22:30-kor landoltunk. Fun fact: India az egyetlen ország, ahol valamennyi és fél(!!) óra az időeltolódás (4,5 órával van több, mint otthon). Utunk mottója később az lett, hogy "Ez India. Ne keress logikát." Ez volt az első dolog, amin ezt gyakorolhattuk. Landolás után egy gyors vízumellenőrzés (szintén helyi logika szerint minden ablaknál más módon és feltételek mentén zajlott), és lassan kezdtük szokni, hogy ne igyunk csapvizet. Fogat se mossunk vele. És gyümölcsöt se. Semmit. Még Ferihegyen vettünk két üveg whiskey-t, a biztonság kedvé...