nemtitkosblog

Horoszkóp kávézáshoz: 1. Erre valóban ugrok, ez kétségtelen. Én nem magyarázok bele semmit. Semmibe. Én mindig, minden helyzetben  jól látom a dolgokat . Pont. 2. Ezt valamelyest megtanultam kezelni az évek során. De azért inkább mondj órát, percet, jó? 3. Nem. 4. Micsoda éleslátás. Egyéb észrevétel? 5. Semmi gond, kapsz még egy esélyt. Egyet... ok? (De a továbbiakban a neved mellett a "megbocsájtok de nem felejtek" megjegyzés fog szerepelni, és a következő találkozást neked kell kezdeményezni.) Forrás: vous.hu

Olivér, jó reggelt! Na, ne húzd a hajam... engedd el... nem! Nem... Ne. Na. Mész a földre? Na, kuka, fujj. Nem. Nem! Gyere ide. Ne! Nézd, kacsa! Kacsa. Vonat. Igen. Vonat. Ügyes. Nem! Hagyd a kávéscsészét! Nem! Na, nem! Gyere. Ne tépd le a tapétát! Nem! Olivér, ne. Rád fog borulni a víz. Nem! Olivér! Olivér! Nem! Hagyd a vizet! Gyere ide! Látod..? Na, semmi baj. Gyere. Nézd. Maci. Maci. Vonat. Gyere. Ülj le. Ügyes. Tessék, alma. Alma. Kérsz? Hamm! Alma. Nem? Ne dobd le! Ne! Olivér, ne! Gyere. Mi baj? Letöröljük. Gyere. Ügyes. Semmi baj. Bekakáltál? Gyere. Ne! Maradj nyugton. Húzd ki a lábad. Ne forogj! Leesel... Na! Olivér. Ne! Na. Maradj! Na. Kész. Ok. Olivér..? Mit csinálsz? Kimegyünk? Gyere. Mi az? Köpd ki. Fujj! Ne vedd a szádba! Fujj. Fujj! Kavics. Ne vedd a szádba. Mi az? Levél. Igen. Levél. Ügyes vagy. Találtál egy levelet. Ne vedd a szádba! Ne! Nem. Add ide. Nézd! Gyere. Hinta. Mi baj? Naa... Felvegyelek? Gyere. Fáradt vagy? Hova mész? Nem, oda ne menj! Nem. Nem szabad. Azt ne

Ahogy telnek-múlnak a hónapok, lassan elfelejtődik, hogy ezt a gyereket valakinek meg kellett szülni; nem érdekes már, hogy terveztük-e, vagy a gólya hozta, csökken az olyan kérdések száma, mint Hogy vagy? Mentek nyaralni? Láttál valami jó filmet mostanában? Helyette átváltozunk valakikké, akik azért felelősek, hogy Olivér életben maradjon, eljusson A-ból B-be (mindenki nagy örömére), és válaszoljon az újonnan felmerülő kérdésekre, úgy mint Olivér hogy van? Hány foga van? Miket csinál már? Hát lássuk. Olivér jól van. Olyan értelemben legalábbis, hogy egészségesen született, azóta sem volt beteg. Persze csecsemőnek lenni iszonyú tortúra, egy év alatt nőni 30 centit, kinöveszteni 20 fogat, az embergyermek tök magatehetetlen, még egy banánt sem tud megpucolni magának... nem csodálom, hogy annyit sírnak. Mozgásfejlődése jól halad, mászik, bútorokba kapaszkodva feláll, lépeget, és pakol... mindent lepakol, ami 1 méter alatt van, és megeszi. Beszél. Jó, nem úgy, hogy Kérek e

- Anyu, a babát miért vették fel? (ti. miért viszem Olivért hordozóban) - Mert még pici [...] szeret a kenguruban lenni. - Kenguru? - Ő is így viszi a picinyét, azért nevezték el kengurunak. - A babát..?

Eladó ház egy autópályához közeli utcában: - És nem zavarja magát az autópálya zaja? - TESSÉK..? - Á, semmi...

Ezt azokra az időkre, amikor nagyon akarok valamit, ahelyett, hogy hagynám magától megérni a barackot. De Reményik Sándor jobban megírta helyettem: Kegyelem Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal - S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! S akkor - magától - megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat - hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull. Akkor - magá

Annyi rosszat hallottam már Dr Spock-ról, de nem igazán tudtam, mi ez a nagy ellenérzés, mert egy sort sem olvastam tőle. Mostanáig... Hétvégén volt szerencsém Anyukámnál belebotlani az ominózus műalkotásba (megnyugtatott, hogy csak az alapvető csecsemőápolási trükköket leste el belőle, a nevelésre vonatkozó tanácsokat gondosan megszűrte). Szóval beleolvastam. Olvastam... Olvastam... Anyu próbálta kivenni a kezemből, hogy ne olvassak hülyeségeket, de annyira lenyűgözött a könyörtelensége, hogy képtelen voltam letenni. Ilyeneket ír (nem fogom szó szerint idézni, mert nem hoztam magammal, arra meg sajnálom az időt, hogy letöltsem): Amikor dolgunk van, de a csecsemő sír, határozott de szeretetteljes hangon magyarázzuk el neki, hogy most mást kell csinálnunk, és foglalja el magát. Párdon..? Magyarázni egy 3 hónapos csecsemőnek, aki nemrég 9 hónapot töltött a testemben, sötétben, csendben, melegben, most meg kizuhant egy hideg, fényes, hangos világba, és most fogl

Első nyári nap, 20+ fok, enyhe szellő, buszmegálló. Néni: Kell arra a gyerekre sapka? Én: Hát szerin... Néni: Bár végülis még nincs igazi nyár, meg a szél is fúj... tudja mit, igaza van, jó az a sapka. Aranyos baba, viszlát. Nos, ha már kéretlen tanács, akkor minimum ilyeneket kívánok mindenkinek.

Oá-oá hangutánzó szó Jelentései: 1. Vegyél fel! 2. Tegyél le! 3. Éhes vagyok. 4. Nem tudok enni, mert büfizni kell. 5. Most már tudok enni. 6. Fáj a fogam. 7. Fáj a fejem. 8. Fáj a fülem töve. 9. Apa vegyen fel. 10. Anya vegyen fel. 11. Mindenki jöjjön ide. 12. Mozogjunk. 13. Fáradt vagyok, de inkább sírok.

Néha azért sajnálom, hogy nem vagyok nagyobb troll. Séta a várban, gyermek hordozóban alszik, napsütés, idill... Néni 1.: Nahát, milyen pici baba! Néni 2.: ...jajj, és ha megbotlik és elesik a lépcsőn..?!! Én: Akkor szétloccsan az agya, és összepiszkolja az aggodalmaskodó nénik ruháját... Pff... Ezt persze nem mondtam, mert azonnal sosem jutnak eszembe ilyenek, meg aztán nem is szép dolog néniket így megbotránkoztatni, még akkor sem, ha marhaságokat beszélnek. De akkor is. Pff.

• Milyen érzés? Ez milyen kérdés már..? Következő órára tessék jobban felkészülni! Na jó, lássuk: Ha például pár éve valaki azt mondja nekem, hogy "Figyu, a következő 4-5 hónapban minden nap fel foglak ébreszteni 3 óránként - néha talán kicsit gyakrabban -, és te ezután azt mondod, kösz, jól vagyok!" - akkor a képébe röhögök. Pedig amúgy egész jól vagyok, kösz. :) Most jó lenne olyanokat írni, hogy az anyaság nagyszerű érzés, spirituális felemelkedés, csupa móka és kacagás, de... ...az anyaság szívás. Na jó, mondjuk: szolgálat. Bár nem tapasztaltam, de a katonaságra hasonlíthat: az is szívás, de az idő mindent megszépít, és életre szóló barátságok köttetnek, mert aki nem volt katona, az el sem tudja képzelni, hogy milyen katonának lenni. Aki nem volt katona, azt esetleg sokkolja, hogy reggel ötkor 2 óra alvás után 20 kilométert kellett futni a jégesőben, aki volt, az rákontráz egy sokkolóbb történettel. Talán annyiban más, hogy egy katona nem érzékenyül el, ha az

Ha újra csinálnám, felkészülnék a rossz dolgokra is. Tudnám előre, mi az a burokrepesztés, hány fokozata van a gátsebeknek, hova csavarodhat a zsinór, hova csavaroghat a gyerek, mire jó a vákuum, meddig lehet elmenni császármetszés előtt. Ugyan van valami romantikája annak, mikor abban a sajátos pózban, amit a nőgyógyászati vizsgálóasztalon vesz fel az ember, valaki a lábaim közé áll, illedelmesen bemutatkozik és elmondja: " Jó napot kívánok, Dr Kovács Józsefné vagyok, és ezzel a hegyes végű műanyag alkalmatossággal fogom megrepeszteni a magzatburkot, ennek hatására bla-bla-bla, magzatvíz bla-bla, oxitocin, rendszereződő fájások, bla-bla-bla-bla, nemfogfájni, bla-bla-bla..." Én pedig mi mást válaszolhatnék abban a sajátos pózban, mint hogy "Örülök, hogy megismertem, Dr Kovács Józsefné, jót beszélgettünk, valamikor ugorjon fel egy teára." De azért ha újra csinálnám, felkészülnék a rossz dolgokra is...