Ugrás a fő tartalomra

Gy.I.K.

• Milyen érzés?

Ez milyen kérdés már..? Következő órára tessék jobban felkészülni!

Na jó, lássuk:

Ha például pár éve valaki azt mondja nekem, hogy "Figyu, a következő 4-5 hónapban minden nap fel foglak ébreszteni 3 óránként - néha talán kicsit gyakrabban -, és te ezután azt mondod, kösz, jól vagyok!" - akkor a képébe röhögök.
Pedig amúgy egész jól vagyok, kösz. :)

Most jó lenne olyanokat írni, hogy az anyaság nagyszerű érzés, spirituális felemelkedés, csupa móka és kacagás, de...
...az anyaság szívás. Na jó, mondjuk: szolgálat. Bár nem tapasztaltam, de a katonaságra hasonlíthat: az is szívás, de az idő mindent megszépít, és életre szóló barátságok köttetnek, mert aki nem volt katona, az el sem tudja képzelni, hogy milyen katonának lenni. Aki nem volt katona, azt esetleg sokkolja, hogy reggel ötkor 2 óra alvás után 20 kilométert kellett futni a jégesőben, aki volt, az rákontráz egy sokkolóbb történettel.
Talán annyiban más, hogy egy katona nem érzékenyül el, ha az őrmester elszenderedik a mellkasán... nem áll meg az ágya fölött, s nézi, milyen békés arca van... nem öleli meg csak úgy, nem dícséri meg, ha böfög...
Szóval egy kicsit azért különbözik.
Remélem, nem törtem össze nagy illúziókat.

Hogy telik egy napod?

Dögunalom, nem csinálok egész nap semmit.

Viszont nagyon sokmindenbe belekezdek!

Elkezdek kávét csinálni. Felveszem a gyereket, mert sír. Megetetem. Berakok egy mosást. Bedugom a vasalót. Kihúzom a vasalót, felveszem a gyereket. Leteszem. Bedugom a vasalót. Kihúzom. Sétálok 60-70 hosszt a lakásban gyerekkel. Bepelenkázom. Leteszem, kivasalok. Elkezdem összerakni a Tesco rendelést. Megéhezek. Összedobok valami ebédet. Megetetem a gyereket. Megmelegítem az ebédet, mert kihűlt. Felveszem a gyereket. Megetetem, mert nem lakott jól. Leteszem. Felveszem. Leteszem. Berakom hordozóba, megmelegítem az ebédem, eszek. Leteszem a gyereket. Bepelenkázom. Megetetem. Folytatom a Tesco rendelést. Sír, megetetem, bepelenkázom, kimegyünk sétálni. Visszatérve elkezdek kiteregetni. Bemegyek a gyerekhez, mert nyüszög. Mire beérek, alszik. Folytatom a teregetést. Nyüszög. Bemegyek. Alszik. Teregetek. Nyüszög. Megetetem, bepelenkázom. Sétálok vele 80 hosszt. Leteszem. Csinálok szendvicset. Megesz... nem... előbb megetetem a gyereket. Sétálok vele 50 hosszt. Fürdetéshez előkészítem, kiszervezem a feladatot. Tiszta gyereket megetetem, visszamegyek a szendvicsemhez. Sétálok a gyerekkel 30 hosszt, majd 20 percet hordozóban, leteszem aludni. Folytatom a Tesco rendelést.
Várjunk, reggel akartam csinálni egy kávét... na most már mindegy.
Zuhany, 5 perc olvasás, ájulás, ébredés, megetetem a gyereket, alvás, ébredés, megetetem, bepelenkázom, alvás, ébredés, megetetem, reggelizek, elkezdek csinálni egy kávét.

Hogy megy a pelenkázás meg minden?

Mintha egész életemben ezt csináltam volna.

Van tejed?

Van.

• Miket tud már csinálni?

Egyelőre inkább a hízásra összpontosítja a figyelmét.
De ha a védőnő kérdi: arcokra fókuszál, mosolyog, pelenkát kézbe (és szájba) vesz, elnyújtott madárhangokat hallat.
Hát ez alapján még nem vennék fel cirkuszba dolgozni...

Milyen volt a szülés?

Kemény.

Erről anno írtam egy levelet az érdeklődőknek, itt el ehet olvasni. Próbáltam visszafogott lenni, de a visszajelzések alapján inkább csak erős idegzetűeknek és más anyukáknak ajánlom.
Én szóltam.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

India (7. rész) - Mumbai, a kör bezárul

Huhh, hát eltartott egy darabig megírni ezt az úti megemlékezést, és így több mint 3 hónap távlatából már néha segítséget kellett kérnem, hogy mi hogy is volt? Hol szálltunk át? És akkor ott volt az, hogy...? Na igen. :) De lassan a végére érek, ahogy bő két hetes utazásunk végén visszatérünk oda, ahonnan elindultunk, Mumbai-ba, vagy ahogy az angolok elnevezték maguknak: Bombay. Még 2 teljes napunk volt itt, kicsit spoilerezek, hogy végül mi fért bele: - egy mecset (igen, sokféle vallás van errefelé) - egy slum (nyomornegyed - ezen sokat hezitáltam, hogy akarom-e, de ezt majd kifejtem) - mozi - egy nagyon nagy mosoda - és persze sok random lófrálás, kaja De minden indiai célhoz hozzátartozik az odavezető út izgalma, melynek témája ezúttal: Az előkelők Induljunk akkor Badamiból, ahol kicsit már fáradtan, de lelkesen, testben és fejben is az eddigi leghosszabb, éjszakai, cirka 12 órás vonatutunkra készülödünk. Számomra továbbra is döbbenetes, hogy ezek az egész Indiát átszelő vonatok aká...

India (3. rész) - Istenek tánca

Kerala államba vezető utunk egy apró incidenssel kezdődött. Ahogy írtam, egy belföldi repülőjárattal jöttünk. Megérkezve nagyon kitartóan vártuk a csomagokat, de az enyémet hiába. A személyzetet kérdezve annyit tudtunk meg, hogy "tiltott tárgy" volt benne, ezért Bombay-ben tartották, nem jött velünk a repcsin. Frankó... Rövidre fogva: az történt, hogy Sajó tatyóját a benne lévő (gyomorfertőtlenítésre rendeltetett) whiskey miatt feladott csomagként terveztük küldeni. Mivel idefelé Swiss-en simán kézicsomagként hoztuk a nagyzsákokat is, én nem terveztem vesződni a feladással. Viszont itt a reptéren húzták a szájukat, hogy úristen, very big , szóval hirtelen elhatározással rádobtam a feladós szalagra, anélkül, hogy a tartalmát különösebben átgondoltam volna, így sajnos benne maradt egy powerbank, amit nem igazán illik feladni... mondjuk nem tudom, miért nem szóltak még Bombay-ban, mikor amúgy egy óra késéssel indultunk, de mindegy. Long story short, ki kellett töltenünk egy papí...

India (2. rész) - Mumbai, első benyomások

Az út Amikor eljött az indulás nagy napja, sajnos egyikőnknek sem sikerült maradéktalanul jól aludnia, amin az sem segített, hogy hajnali 4-re a repülőtéren kellett lennünk. Svájci átszállással egy bő 1,5+9 órás út állt előttünk. Nekem újdonság volt a tengerentúli repülés is, hát... jó hosszú volt, de legalább volt beépített filmnézési lehetőség, és a repcsikosztnak hála(?) elkezdhettünk barátkozni az indiai fűszerezéssel. Helyi idő szerint 22:30-kor landoltunk. Fun fact: India az egyetlen ország, ahol valamennyi és fél(!!) óra az időeltolódás (4,5 órával van több, mint otthon). Utunk mottója később az lett, hogy "Ez India. Ne keress logikát." Ez volt az első dolog, amin ezt gyakorolhattuk. Landolás után egy gyors vízumellenőrzés (szintén helyi logika szerint minden ablaknál más módon és feltételek mentén zajlott), és lassan kezdtük szokni, hogy ne igyunk csapvizet. Fogat se mossunk vele. És gyümölcsöt se. Semmit. Még Ferihegyen vettünk két üveg whiskey-t, a biztonság kedvé...