Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2015

Kegyelem

Ezt azokra az időkre, amikor nagyon akarok valamit, ahelyett, hogy hagynám magától megérni a barackot. De Reményik Sándor jobban megírta helyettem: Kegyelem Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal - S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! S akkor - magától - megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat - hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull. Akkor - magá

Találkozásom Dr Spockkal

Annyi rosszat hallottam már Dr Spock-ról, de nem igazán tudtam, mi ez a nagy ellenérzés, mert egy sort sem olvastam tőle. Mostanáig... Hétvégén volt szerencsém Anyukámnál belebotlani az ominózus műalkotásba (megnyugtatott, hogy csak az alapvető csecsemőápolási trükköket leste el belőle, a nevelésre vonatkozó tanácsokat gondosan megszűrte). Szóval beleolvastam. Olvastam... Olvastam... Anyu próbálta kivenni a kezemből, hogy ne olvassak hülyeségeket, de annyira lenyűgözött a könyörtelensége, hogy képtelen voltam letenni. Ilyeneket ír (nem fogom szó szerint idézni, mert nem hoztam magammal, arra meg sajnálom az időt, hogy letöltsem): Amikor dolgunk van, de a csecsemő sír, határozott de szeretetteljes hangon magyarázzuk el neki, hogy most mást kell csinálnunk, és foglalja el magát. Párdon..? Magyarázni egy 3 hónapos csecsemőnek, aki nemrég 9 hónapot töltött a testemben, sötétben, csendben, melegben, most meg kizuhant egy hideg, fényes, hangos világba, és most fogl

Kell arra a gyerekre sapka?

Első nyári nap, 20+ fok, enyhe szellő, buszmegálló. Néni: Kell arra a gyerekre sapka? Én: Hát szerin... Néni: Bár végülis még nincs igazi nyár, meg a szél is fúj... tudja mit, igaza van, jó az a sapka. Aranyos baba, viszlát. Nos, ha már kéretlen tanács, akkor minimum ilyeneket kívánok mindenkinek.