Avagy Párizs családdal... Prológ Az egész úgy kezdődött, hogy a rómaiak megszállták egész Galliát. Az egészet? Neeeem... Egy kis gall falu még ellenáll a..... Na várjunk. Még itt nem tartok. :) Szóval az egész úgy kezdődött, hogy Olivérnek egy nagyvonalú pillanatomban megígértem, hogy ha egy kicsit nagyobb lesz, mondjuk iskolás, akkor elviszem Párizsba palacsintázni. Nem tudom már pontosan mi volt a kontextus, de gondolom valahogy az ő palacsinta iránti szenvedélye állt össze az én pozitív párizsi emlékeimmel, meg hogy ott minden sarkon ilyen óriási palacsintákat lehetett enni. Persze manapság már Budafokon sem kunszt óriáspalacsintát kapni, de a ígéret szép szó: az idei év a gyermek naggyá válásának és a járvényhelyzet szempontjából is ideálisnak tűnt a felkerekedésre. Na jó, a járványhelyzetre majd még visszatérek... Nem volt teljesen zökkenőmentes a készülődés: még márciusban foglaltam szállást, majd nem sokkal utána az odafelé szóló repjegyet. Visszaútra nem találtam olyat, ami min
1. nap Oshawa - Eszter 1:0 Idén sajnos nem sikerült olyan szépen lejönnöm a kávéról, mint tavaly, ezért a ma reggeli köd a fejemben (amit a kávé fénye hivatott szétoszlatni) délutánra brutális szorító abronccsá és halálhörgéssé... na jó, fájdalmas nyögdécseléssé eszkalálódott. Sajnos így fájdalomcsillapítóval kezdtem a böjt első napját, ez van, megengedem magamnak. De jövőre, ha ilyet akarok csinálni, szóljatok rám, hogy most már tényleg, komolyan ez volt az utolsó! Bizony. De... komolyan. Nna. 2. nap Jó, ma nem olyan vészes. Innen még lehet nyerni. 3. nap Feketeáfonya... azt ennék. 4. nap Nehezen találom most a böjt szellemiségét. Régen ilyenkor szokásom volt visszavonulni, szüneteltetni a szociális kapcsolataimat. De most? Mit szüneteltessek még?! Legalább a hasam kezd lapos lenni. 5. nap - Te hogy viseled ezt a böjtöt? Nekem most szükségem lenne egy kis bátorításra. - Majd könnyebb lesz az egész, ha túl vagyunk a negyedik napon. - Az 5. napnál tartunk... - Ja, óó.. Ööö. Tényleg? 6.