Ugrás a fő tartalomra

#mareggel

Nem sokat aludtam. Ma később megyek dolgozni, de már gályázunk...


Panaszra nem lehet okom, mert kaptam egy csomó gyurmareggelit, amiből az egyik gyurmakávé (nem emlékszem, melyik). Ez amúgy még az ágyban lett szervírozva.

 

És még blogot is lehet fél kézzel írni.


Azt hiszem iszom még egy kávét, mert az első elfogyott...


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kell arra a gyerekre sapka?

Első nyári nap, 20+ fok, enyhe szellő, buszmegálló. Néni: Kell arra a gyerekre sapka? Én: Hát szerin... Néni: Bár végülis még nincs igazi nyár, meg a szél is fúj... tudja mit, igaza van, jó az a sapka. Aranyos baba, viszlát. Nos, ha már kéretlen tanács, akkor minimum ilyeneket kívánok mindenkinek.

India (7. rész) - Mumbai, a kör bezárul

Huhh, hát eltartott egy darabig megírni ezt az úti megemlékezést, és így több mint 3 hónap távlatából már néha segítséget kellett kérnem, hogy mi hogy is volt? Hol szálltunk át? És akkor ott volt az, hogy...? Na igen. :) De lassan a végére érek, ahogy bő két hetes utazásunk végén visszatérünk oda, ahonnan elindultunk, Mumbai-ba, vagy ahogy az angolok elnevezték maguknak: Bombay. Még 2 teljes napunk volt itt, kicsit spoilerezek, hogy végül mi fért bele: - egy mecset (igen, sokféle vallás van errefelé) - egy slum (nyomornegyed - ezen sokat hezitáltam, hogy akarom-e, de ezt majd kifejtem) - mozi - egy nagyon nagy mosoda - és persze sok random lófrálás, kaja De minden indiai célhoz hozzátartozik az odavezető út izgalma, melynek témája ezúttal: Az előkelők Induljunk akkor Badamiból, ahol kicsit már fáradtan, de lelkesen, testben és fejben is az eddigi leghosszabb, éjszakai, cirka 12 órás vonatutunkra készülödünk. Számomra továbbra is döbbenetes, hogy ezek az egész Indiát átszelő vonatok aká...