nemtitkosblog

Óriási a pocakod. Nemsokára szülni fogsz. Hú de lent van a hasad! Előbb jön ez a baba... Nyílik a méhszáj - karácsonyra már otthon lesznek. Szép jóslófájások, nyilas baba lesz. Melegfront van... ebből ma szülés lesz! Hidegfront van, ma biztos, hogy szülés lesz. Ananászlé - abból is ma szülés lesz... Fáradt az arcod. Nincs hátra egy heted... Fáj a derekad? Hamarosan szülni fogsz. Csendesedik a baba? Pár nap és szülni fogsz. Szaturnusz-Mars együttállás. Holnap szülni fosz. Elrepült egy fecske az égen. Holnap szülni fogsz. Virágzik a pimpó és a bürökgémorr... holnap szülünk? Átment előttem egy lila zsiráf az utcán - holnap szülünk! Még elmegyünk moziba, és holnap szülünk... Ez az ebédmeghívás még belefér, aztán holnap szülünk. Ok, belefér még egy... De holnap szülünk! ... ... ...

Sosem voltam az a más gyerekét fogdosós típus, nem is kérdezgettem az anyukákat, hogy mi meg hogy, ez is egy olyan dolog volt a életben, amivel úgy voltam, hogy "azon a hídon majd átkelünk, ha rajta leszünk". Végül az a híd viszonylag meglepetésszerűen bukkant elő a kanyarból, és rögtön gyakorlatban kellett alkalmazni az átkelés fortélyait, anélkül, hogy lehetőségem lett volna bármi lexikális tudást felszedni az ügyben. Így eshetett meg, hogy néhány dolog váratlanul ért. A narkolepszia az első gyanús jel volt lehetett volna, ha tudok róla. Az első pár hónapban 10-12 órákat simán lenyomtam ébredés nélkül. Aztán az utolsó hónapokban még egy kicsit visszatért... Néha, ha a hogylétemről érdeklődtek, azt feleltem, álmos vagyok. Erre mindenki együttérzően bólogatni kezdett, hogy hátigenazidőjárás, húénismertnemaludtam, jajjezafront, stb. Én meg együttérzően visszabólogattam és meghagytam őket az illúzióban, hogy ők is álmosak. Pedig most már tudom, hogy az az álmosság nem álmos